A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1931. november 14.

30 cven át nekünk megtartotta őt, aki az ő munkáiban, mint emberi erőben, úgy megdicsőítette isteni erejét. Isten iránti hálánk mellett azonban ezen a határmesgyén, a mai napon főtiszteletű Püspök úrnak is köszönetet mondunk azokért a szent szolgálotokért, mint drága ajándékokért, amiket vettünk tőle a 10 esztendő alatt. Köszönjük neki az ige fényét, mely az ő elméjéből és ajkáról fakadva, beragyogta nemcsak egyházkerületünket, de egész magyar református egyházunkat is. Köszönjük őrködő szemeit, amelyekkel vigyázott gyülekezeteink, iskoláink és lelki kincseink felett. Köszönjük szíves szeretetét, mely szegények gondját, sorsüldözöttek baját, sírók jaját, kesergők bánatát ölelte fel az emberi erő és segedelem korlátai között önfeláldozóan. Köszönjük azt a talán legnagyobb áldást, melyet vettek gyülekezeteink a püspöki vizitációból, amikor hullott gazdagon az ige magva a szívek szántóföldjére, amikor szemtől-szembe állott Püspök úr az eklézsiák vezetőivel, presbitereivel, amikor szólt az intelem, hangzott a tanítás és biztatás. Ó, áldott volt minden gyülekezetben ez a magvetés, emlékezetes maradt a szemtőlszembe nézés. Ünneplő ruhába öltöztek a gyülekezetek, a falak és a szívek egyaránt. Amazok itt-ott már megavultak, ezek az idők dúlásának, a mostoha sors verésének jobban ellenállnak. Hogy állják meg gyülekezeteink keményen és dacosan napjaink viharait, részük van ebben azoknak a külsejükben virágos, belső lényegükben meleg, nevelő és erősítő püspöki vizitációknak is. Megköszönjük mindezt a Püspök úrnak és kérjük Istent: tartsa meg továbbra is életét, óvja elméje fényét, szíve melegét, hogy lehessen még hosszú évtizedeken át áldás gyülekezeteinkre, egyházkerületünkre, anyaszentegyházunkra és édes hazánkra! Isten áldja meg kedveseivel, szép családjával együtt! A püspöki jelentéssel kapcsolatban egyházkerületi közgyűlésünk 1. mélységes hálával borul le az örökkévaló Isten előtt, ki Püspök urunkat egy évtizeddel ezelőtt egyházkerületünk lelkészi vezéri székébe hívta; áldja őt azért, hogy kegyelme gazdagságát árasztotta reá s egy eseményekben annyira gazdag évtized során törékeny testben is olyan csodálatos hűséggel és olyan sok lelket megragadóan végzett szolgálata nyomán annyi áldást fakasztott és olyan sok maradandó alkotást hívott életre; életére, szeretteire, egyházunk és nemzetünk lelki építéséért folytatandó szent szolgálatára mennyei Atyánk további megsegítő, őrző, áldó és megszentelő kegyelme bőségét kéri; 2. kegyelettel örökíti meg jegyzőkönyvének lapjain református anyaszentegyházunk nemrégiben elhunyt kimagasló értékének, a nagy jogásznak és világi pályafutása legmagasabb polcain is a pócsmegyeri papfiú alázatos hitét és mélységes egyházszeretetét mindvégig hűségesen megőrző nagy fiának: Szászy Béla dr.-nak áldott emlékezetét, aki a rábízott legkisebb