A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1928.
1928. november 10.
29 sokat okozott, az élet természetes fejlődésével beláthatatlanul nagy feladatok elé állítaná a református egyházat. Vegyük ehhez azt, hogy a hazafias református egyház a háború alatt erején felül vitte a haza oltárára megtakarított aranykoronáit, amelyeket a hivek közadakozásából vagy pedig verítékes közmunkájából gyűjtött, rendes, rég szükségessé vált építési célokra. A hadikölcsönre váltott pénz azonban hamuvá vált. Elvesztek az egyházaknak olyan tőkéi is, amelyek takarékpénztári betétekben és pupilláris értékpapírokban voltak elhelyezve. Odalett közalapunk, amely az utolsó 30 esztendőben mérhetetlenül sok áldást hozott egyházunkra. A rohanó idő pedig egyre nagyobb szükségek elé állítja egyházunkat és egyre parancsolóbban követeli a 15 év óta szünetelő építkezések folytatását. Mihez kezdjen a szegény magyar református egyház, mikor áldatlan pénzviszonyaink miatt a kölcsön szinte megfizethetetlenül drága? Ezért volt a kormánynak igen bölcs és a legnagyobb hálával fogadott intézkedése az, hogy költségvetésébe 35 évig tartó annuitásos segélyösszegeket állított be. Mélyen fájlalom, hogy a kicsiny, de sokat igérő kezdet az idén nagy válságba jutott. Ezért fordult a református egyház minden rétegének osztatlan érdeklődése a Frotestáns Hiteliroda vállalkozása felé, amely a jelenlegi viszonyok között versenyen kívül kedvező feltételek mellett nagymennyiségű külföldi hitelt helyezett kilátásba. Ennek a vállalkozásnak az elmúlt félesztendőben végig küzdött nehézségei őket is, minket is figyelmeztetnek arra, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzet nem elég kedvező nagyobb arányú pénzügyi müveletek véghezvitelére. A kölcsön kétségtelenül kedvezőbb minden más, manapság nyerhető kölcsönnél, ez azonban csak relatív előny, mert még ez a kedvező kölcsön is oly rendkívüli terheket ró az igénybevevőre, aminőkről az előző generációnak fogalma sem volt. Háború előtt 4 x/2 percentért lehetett amortizációs kölcsönöket felvenni, ma 9 percent az ára. Tulajdonképpen háromszor fizeti vissza a felvett pénzt az adós, s ezenkívül viseli azt az óriás kockázatot, hogy a kölcsönt és kamatait aranyértékben kell megtérítenie. Valutánk legkisebb ingadozása vagy idői aláhanyatlása már óriási veszteségeket jelenthetne a kölcsönzőkre nézve. Éppen azért nagyon kérem az egyházközségeket, hogy csak különösen megokolt esetben, fontos lelki célokat szolgáló intézmények létesítésére és eléggé biztosított jövedelemforrás mellett vegyék igénybe a külföldről felkínálkozó tőkéket.
