A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1928.
1928. november 10.
22 újabbkori életében ez volt a legnagyobb evangélizációs campagne. Ha a baranyai meg nem látogatott egyházközségeket kiveszem, bár ezeknek is lelkipásztoraival és gyülekezeteivel volt találkozásom és ha hozzáadom a budapesti egyházközség minden egyes egyházrészében püspökségem ideje alatt végzett igehirdetői látogatásokat, körülbelül 250 gyülekezetnek meglátogatását végeztük el. Ehhez hozzá számíthatom az egyházkerület összes közép- és felsőfokú iskoláinak sokszor hetekig tartó vizitációs munkáját, megtoldhatom azzal, hogy a Dunamellék területén meglátogattam a nagyobb fegyházakat, szeretet-intézményeket, népjóléti alkotásokat, állami és községi kulturális intézményeket és mindenütt egyházunk igazságait az evangélium örck vigasztalásait és buzdításait ercmhöz mérten hirdettem. Isten iránt csak a legnagyobb hálát érezhetem amiatt, hogy törékeny testtel, két végén meggyújtott gyertyához hasonlóan emésztődő lélekkel ezt a munkát az Ő kegyelméből elvégezhettem. Láttam egyházkerületem iskolás növendékeit, szemébe nézhettem az ifjúságnak és megáldhattam bennük a jövendőt. Bajtársi kézszorítással talál-, koztam és beszélgettem minden presbiterrel, tanítóval és lelkipásztorral; egy néhány gyülekezetet kivéve, minden Dunamelléki katedrán hirdettem az Igét, fényes nagy gyülekezetek előtt épúgv, mint a legkisebbek és legelhagyatottabbak között. Lakoztam majdnem minden dunamelléki paróchia tisztes falai között. Sohasem éreztem annyira, mint éppen e munka végén azt, hogy életünk legnagyobb áldása: élni a bizonyságtétel drága alkalmaival. Megvallhatom, hogy az én református népem egyházához ragaszkodó, hitéhez hü; szomjazik az Ige után és hallgat az örökkévalóságból alázengő isteni parancsra. Elmondhatom, hogy az egész egyházkerületben az ébredésnek, lelki megújulásnak és elmélyedésnek nyilvánvaló és csodálatos jeleit láttam. Nem ősznek a népe, hanem tavasznak a népe a magyar kálvinizmus. Emberi gyarlóságok, botlások, elhanyatlások, mint a Sátán tőrvetései, sok helyt tünetkeztek, de jelenthetem a Főtiszteletü Egyházkerületnek, hogy a Dunamellék papsága, minden fokú iskoláinak tanító serege, presbiterei. a kivételeket nem nézve, olyan hadsereg, amelyet öröm vezetni; aki életét nem féltve, élükre ál 1, tudja vinni magával ezer halálon át a győzelemre. Elmondhatom azt, hogy a Dunamelléki Egyházkerület lelkészi és világi vezetőiben a szellemi és erkölcsi értékeknek olyan garmadája csillog, amelyet Isten ingyen, jókedvéből adhatott csupán az ő népének.
