A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1928.

1928. november 10.

23 Az a nemzedék, amely most áll a kormányrudnál, méltó a nagy időkhöz. Méltó nemcsak azon képességeinél fogva, amelyeket már bír, hanem azoknál a kegyelmi ajándékoknál fogva is. amelyeket bűnbánó, alázatos, magát felajánló lelke Istentől elfogadhat. A hívő embereknek éppen az a nagy kiváltságuk és csodálatos vonásuk, hogy imádságaikkal olyan erők birtokába juthatnak, amilyeneket nem adhat a világ, de el sem vehet. Ez ünnepi pillanatban barátomul, bajtársamul és testvéremül érzem a Dunamelléki Egyházkerület minden öntudatos egyházi munkását, akár visel palástot, akár nem, s megáldom őket szolgálataikban. Isten adjon nekik az én elhanyatlásom után más, jobb és hűbb vezért, s ha én nem láthatom meg, az utánam következők érjék meg a mi könnyes magvetésünkre következő boldog és vidám aratást. Nagy munkám szinte kétezer felé járó bizonyságtételének legyen ez a végső és summázó bizonyságtétel emlékezetes koronája. Ezt a munkát, úgy, amint elvégeztem, mégegyszer újra kezdeni nem fogom. Hiányait kipótolom, a kihullott kalászokat felszedem és a leejtett szemeket a nagy szövőszék bordáiba újra beillesztem. De ha nem is kezdem újra, püspöki szolgálatomnak csak előkészítéséül tekintem. Az ismerkedésnek, a talaj felszántásának munkája volt ez. Ezentúl jön egyfelől az egyház vezetőivel való csoportos pásztori munka és a központi helyeken tartandó, több napra terjedő, minden külső dísztől és fogadtatástól megüresített és tisztán a lelkek építésére szánt evangélizációs munka. Kérem az összes tényezők hűséges és odaadó támogatását és kérem minden Dunamelléki református embernek buzgó imádságát, hogy ez az új munka, új barázda is áldott legyen. Élet az egyházmegyékben. Az idei egyházmegyei közgyűlések rendes időben, gazdag programmal folytak le. -Az egyházmegyei közgyűlések gerincét hova-tovább mindinkább az egyes alapos bizottsági jelentések teszik, örömmel állapíthatom meg, hogy a tisztán jogi, adminisztratív és anyagi kérdésektől az egyházmegyék figyelme mindinkább spirituális kérdések felé fordul. Nem azért, mintha azok nem volnának fontosak. Jaj volna nekünk, ha valaha az a kevély gondolat férkőznék a szívünkbe, hogy az egyház anyagi élete, pontos adminisztrációja, jogi biztonsága és tisztasága