Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1924. november 15.

30 a budapesti egyházközség vezetőségének, hogy Baár-Madas-intézetünket telekhez és új épülethez juttatni igyekezzék. Az államhoz való viszonyunk. A magyar protestantizmus jelenleg egy nehéz ellenmondásban él. Felelőtlen elemek egyre hangoztatják, hogy ma Magyarorságon többségében protestáns kormányrendszer uralkodik. A tények pedig azt mutatják, hogy az erősen szervezkedő katholikus egyház minden fontcsabb poziciót, főleg azokat, amelyeken az executiv munka fordul meg, erőteljes kaihclikus egyéniségekkel foglaltat el. Ezenkívül pedig a felekezetek kultúrális versenyében az a reformátusság, amely a minduntalan változó és szakadatlanul devalválódó államsegélyekben bírja létének fontos tényezőjét, szemben a századok alatt nagy javdalmakhoz jutott katholikus egyházzal, mindenütt inferioritásba kerül. Az anyagi erők egyenlőtlen elosztása pedig azt eredményezi, hogy nagy pénzügyi válságok idején a protestáns egyházak kétszeresen érzik a helyzet nehézségét, először mint magyarok, azután mint egyházi hívek. Csak arra utalok reá, hogy míg a fundációkból álló egyházi és iskolai vagyon ma szinte aranyparitáson felül jövedelmez, a nagynehezen kétszázszorosra fölemelt államsegélyek a paritásnak alig 800-ad részét jelentik. Ebből következik az, hogy kongrua, korpótlék ma olyan jelentéktelen összegek, hogy széjjelküldeni sem lehet, mert többe kerül a postaköltség, mint amekkora a segély összege. Adósegély, missziói-segély, amelyre pedig nagyon sok gyülekezetünk és szórványunk élete épül föl, ma már, fájdalom, nem tényező és amiatt gyülekezeteink egész sorozatán mutatkozik a bénulásnak a tünete. Fölöttébb sérelmesnek találjuk azt, hogy a kántori javadalmakat, a tanítói fizetésekbe a mult év költségvetése beszámította s ezzel azt értük el, hogy a kántori szolgálatért tulaj donképen külön tiszteletdíjban tanítóink nem részesülnek. Világos következménye lesz ennek az állapotnak az, hogy a kántorságra nem fognak kiváló erők jelentkezni és e fontos gyülekezeti tényezőnél az egyházi fegyelem meglazul, mert elvész a törvény szankciója. Ezelőtt két évvel reámutattam arra is, hogy rövid időn belül az akkor még aránylag elég jónak látszó papi fizetések színvonala leszáll, ezzel megint ott állunk egyházi életünk egyik legnagyobb problémájánál, a lelkészeknek vagy a minőségében, vagy a menynyiségében lesz hiányosság. Sajnálattal állapítom meg azt is,