Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1923.

1923. november 17.

6 „Főtiszteletü Egyházkerületi közgyűlés! Miután nagy napirend van előttünk, csak néhány szóval kívánom tárgyalásunkat bevezetni. Már a mult évben jeleztem, hogy nagy bizonytalanságoknak nézünk elébe, jeleztem, hogy a lelki világban is nagy változásokat észlelünk és tapasztalunk. A háborű, melynek párja nem volt s mely minden nemzetek közt minket sújtott legjobban és az azt követő két forradalom egészen felforgatták az emberek lelkét. Az egyensúly a lelkekben még ma sem állott egészen helyre, amit azelőtt véteknek és hibának tartottak, azt ma már sokan nem tartják annak, vagy már nem úgy élnek, mintha hibának vagy véteknek tartanák. Ilyen viszonyok között elmondhatjuk, hogy a háború nagyobb pusztítást vitt véghez a lelkiekben mint az anyagiakban. Ezen állapottal szemben mindnyájunkra nézve felemelő látni azt a nagy építő munkát, melyet a belmissziói munkával ft. Ravasz László püspök úr hatalmas vezetésével végeztünk. Egy renaisszanceot, egy megújhodást látunk kezdődni, aminek morális eredményeit már is láthatjuk. Az elvetett jó mag az aratást meg fogja látni és találni. Hálásan kell megemlékeznünk azon nagyszabású tevékenységről is, amelyet ft. Ravasz püspök úr külföldön fejtett ki. Mikor magunkra hagyatva egészen egyedül állunk, akkor az egyházi téren két nagy nemzet, az amerikai és az angol és 2 kis nemzet, a holland és svájczi, egyházunk iránt rokonszenves barátságot tanúsít. Nem annyira az anyagi, mint az erkölcsi támogatást értem, mellyel bennünket felemelnek s buzdítanak, hogy bátran haladjunk előre az építő munkánkban. Különösen ki kell emelnem, hogy ft. püspök úr a presbyteri világ szövetség zürichi konferenciáján a maga nemében egyedül álló sikert és eredményt tudott elérni. Ennélfogva kedves kötelességünk, hogy nemcsak a zürichi kongresszus iránt, hanem ő irányában is legmélyebb elismerésünket fejezzük ki. Ámbár a lelkiekre kell a súlyt elsősorban helyeznünk, mégis az egyházak csak akkor fejlődhetnek s nézhetnek biztos jövő elé, hogyha anyagiakban is erős alapokon nyugszanak. Különösen nagyon ajánlom és nagyon kérem, hogy fektessünk nagy súlyt a javadalmi kérdésekre. Ha ketten viszálykodnak, nagyon ritka eset, hogy egyik se legyen hibás, sőt mind a két fél hibás szokott lenni, egyik kevésbé mint a másik. A lelkészi viszonyt hasonlítani kell a házassághoz. Én arra kérem a gyülekezeteket s azoknak tagjait, amennyiben a