Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1916. október 14. 16.

lelkészét, kinek alkotásai, Kecskeméten folytatott munkálatai és egyházkerületünkben kifejtett tevékenysége emlékét fentartják. Különösen fájdalmasan vesszük tragikus halálát azon tekintetből, hogy éppen a kecskeméti «Madas»-féle árvaházat és leánynevelőintézetet akartuk megnyitni. Ezen munkája közben, mint az építőmestert, ki nem tudja befejezni építkezését : szólította el a halál. Reméljük, hogy munkája, melyet megkezdett, nem fog abban maradni. Különösen hisszük és várjuk, hogy Kecskemétnek igen érdemes főgondnoka : Győrff\ Balázs önzetlen közreműködése mellett ezen intézményt, amely annyira szívünkhöz forr, megalkotni módunkban lesz. Nt. Mészáros János emlékezete maradjon híven közöttünk. Ráillenek az írás szavai: «akik sokakat igazságra vezérelnek, azok fénylenek, mint csillagok a/Atyjuk országában. Kiemelem még azon veszteséget. melyet Sárközy Aurél tanácsbíró elhunyta okozott, ő azok közé tartozott, kik mindig készen álltak bármely megbízatásnak eleget tenni. Ő egy kapocs volt köztünk és a «dunántuli» kerület között. Mi a testvéries viszony fentartására mindig nagy súlyt helyeztünk. Mikor a világháború kezdődött, számosan azon a nézeten voltak. hogy gyűléseink rendje és az egyházi adminisztráció sok irányban fog megszakítást szenvedni. Az események az egyházkerületi elnökségének adtak igazat, mely mindig azon az állásponton volt, hogy gyűléseinket meg kell tartani, a munkát folytatni kell : minél nagyobb a baj, a veszedelem, annál hívebben kell teljesíteni kötelességünket. Ez a nagy szám, amelyben a forgalmi akadályok dacára meg méltóztattak jelenni, tanúskodik az előbb említett igazság mellett, amelyet egyházkerületünkben mindannyian érezünk. Minket, az egyházkerületi elnökséget, nagy időkben állított a Gondviselés és közbizalom ői állókká ide. I)e én ismerem egyházkerületi elnöktársam, főtiszt elet ű Püspök úr bölcseségét, mindenre kiterjedő gondosságát, tapintatát és apostoli buzgalmát. Hiszem, hogy a belénk helyezett bizalomnak erőnkön felül meg fogunk felelni. Sok megpróbáltatás ért bennünket a lefolyt háborús évek alatt. l)e talán egy sem volt oly keserves, mint Erdély nagy részének elfoglalása és még ennél inkább a menekülés azon szívfacsaró módja, mely itt beállott. Nem keresem, hogy mi okból? De igazán azt lehet mondani, hogy ottani testvéreinket földönfutókká tette. Az egyházkerület elnöksége mélyen átérezte, mi a kötelessége velük szemben. Főtiszt. Püspök úr gyűjtést indított az által, hogy a gyülekezeteket adakozásra felszólította. Itt a központban pedig a segítés munkáját végezték. Ebben az épületben 50 intelligens menekültnek adtunk helyet. A «Lorántffy Zsuzsánna-egyesület» intézkedett, hogy ingyen ebédet kapjanak a menekültek. Ugyancsak a «Lorántffy Zsuzsánnaegyesület» ezen helyiségeinkben 500 menekült család között 80.000 kor. értékű ruhaneműt osztott ki. Azt hiszem, ezeket helyeslőleg méltóztatnak tudomásul venni. Én úgy gondolom, hogy nem lesz magyar ház, mely az erdélyi menekültek elől kapuját bezárja. Egy porosztól kérdeztem, hogy mikor ott, északon az orosz invázió elől menekülni kellett : micsoda