Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1916. október 14. 16.

8 intézkedések történtek a menekültek érdekében? A két menekülést nem lehet összehasonlítani. Azok rendben, idején menekülhettek. A porosz nekem ezt felelte :• «Kérem, nem sok intézkedés kellett, mert minden porosz ember háza nyitva volt a menekülő lakosság előtt minden felsőbb rendelet, utasítás nélkül.» Azt hiszem, mi sem maradhatunk hátrább ; mi sem lehetünk kevésbbé jószívűek és hazafiak, mint a poroszok voltak. De ez még kisebb része a segítés munkájának. Hála hatalmas szövetségesünknek s vitéz katonáinknak! reméljük, hogy Erdély csakhamar megtisztul az ellenségtől : de még csak ekkor következik a nagy restauráció munkája. Arról a pusztulásról — ami ott van — nekünk fogalmunk sincs. Tudjuk, hogy az állatok, bútorok beszerzése milyen nehézséggel jár és az építkezés is, hogy mibe kerül. Ebben a nagy munkában államnak és kormánynak társadalomnak és egyháznak, testületeknek és egyeseknek segíteni kell testvéreinknek. A mi erdélyi véreinket régi Arpádkori magyar királyok állították oda, hogy ott, azon az exponált ponton határőrök legyenek. És ők ezt a feladatot annyi századon át sok szenvedéssel, küzdelemmel, harccal, de híven teljesítették. Innen ered, hogy miért vannak annyira szívünkhöz nőve. Mi, akik ismerjük hányt-vetett történetünket : tudjuk mindnyájan, hogy nekünk mit jelent Erdély nyugat és kelet határán. Érezzük és tudjuk, hogy mivel tartozunk nekik. 8 ha valaha e nemzet az ő szolgálataikról meg tudna feledkezni, ha eltudná felejteni, hogy hazánknak Erdély legdrágább gyöngye : kétségbe kellene esnünk a nemzet jövője felett. Mai közgyűlésünk és ünnepélyünk az által is emlékezetessé lesz, hogy bemutathatjuk üdvözült püspökünknek: Főtiszteletű Baksay Sándornak kiváló művész által megfestett képét. Ha ő nincs is közöttünk, köztünk maradt az ő nyugodt melegsége ; nemes, derült vonása. De nemcsak e képet mutathatjuk be, mely e falakat díszíti minden időben és a késői nemzedéket figyelmeztetni fogja, hanem bemutathatunk egy emlékbeszédet is, melyet Kozma Andor a Tudományos Akadémiában tartott. Ez az emlékbeszéd kőnél maradandóbb emlékoszlopot állított nemcsak az írónak és költőnek, hanem a magyar embernek és hazafinak s különösen a magyar református lelkésznek. Méltó, hogy ez az emlékbeszéd mindannyiunk s a gyülekezetek által is elolvastassék, mert különös, de úgy van, hogy Kozma Andornak most kellett feltárni Baksay nagy irodalmi hagyatékának kincsestárát. Engedjék meg, hogy ez emlékbeszédből csak a bevezetést elolvassam. (A bevezetést elolvassa.) Én felkértem a Tudományos Akadémiát, hogy annyi példányban, amennyire csak szükségünk van, bocsássa rendelkezésünkre avégett, hogy szétosztassák. Áldozatkész volt már 200 példányt átaladni. Ezeket a püspöki titkár osztja szét. A mai nehéz időben az üdvözült püspök kiegyenlítő, békés szelleme támogasson bennünket ; hamvai felett tegye úrrá a magyar földet győzelmes béke s a nemzet dicsősége! A vil. elnöki megnyitó beszédet, mely a közgyűlés tagjaira