Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1917. szeptember 22.

53 22. Az egyetemes konvent megküldi 151/1917. sz. határozatát, melyben — hivatkozással a politikai községek egyházhatósági beosztása és az egyházközségek minősítése tárgyában készült konventi munkálatra — az egyházkerületek felhivatnak, hogy a beosztás és minősítés tekintetében történő változásokat a konventnél jelentsék be. A közgyűlés utasítja az egyházmegyéket az esetleges változásoknak bejelentésére, hogy ennek alapján az egyházkerület is eleget tehessen a konvent felhívásának. 23. Előterjesztetett a külsősomogyi egyházmegye 23/1917., a solti egyházmegye 16/1917. és a tolnai egyházmegye 40/1917. számú, az orbai egyházmegye átirata alapján hozott ama határozata, hogy a háborús évek a lelkészi korpótlék és a nyugdíjjogosultság szempontjából kétszeresen számíttassanak be. Pártolólag fölterjesztetik az egyetemes konventre. 24. Az egyetemes konvent megküldi 44/1917. sz. határozatát, melyben, hivatkozással a tiszántúli egyházkerületnek a felsőszabolcsi egyházmegye 41/1917. sz. határozatán alapuló 45/1917. sz. határozatának fölterjesztésére, kimondja, hogy «az 1908—1917. évi ciklusra megállapított átlagárak további finntartásából származó bajokon az átlagárak helyesbítésével s a segélyösszegeknek ezzel együttjáró fölemelésével fedezet hiányában nem áll módjában segíteni» ; de egyúttal az egyházkerületek figyelmébe ajánlja a tiszántúli egyházkerületnek hivatkozott határozatát, mely szerint az egyházi belhivatalnokokat illető termények és szolgálmányok váltságának magasabb értékelése folytán fölmerülő szükséglet-többletet legcélszerűbb rendkívüli egyházi adó kivetése útján fedezni. A közgyűlés a konventi határozatot tudomásul veszi, magáévá tévén a tiszántúli egyházkerületnek ezen kérdésben elfoglalt álláspontját, ennek indokolásával együtt. 25. Előterjesztetett a felsőbaranyai egyházmegye 10. h/1917, és a külsősomogyi egyházmegye 20/1917. számú határozata, melyekben — tekintettel az adósegélyes egyházközségek belhivatalnokainak a konventi alacsony értékelés folytán történt nagymérvű károsodására és arra, hogy a tíz éves ciklus ez végén lejár — a nevezett egyházmegyék kimondották, hogy az 1918. évtől kezdődőleg addig, míg a zsinat e kérdésben tör vény hozásilag intézkedik, az adósegélyes egyházközségek belhivatalnokaik részére költségvetésileg a lejáró ciklusban folyósított fizetésnél nagyobb illetményt biztosítsanak. A felsőbaranyai egyházmegye precizírozza a kiszolgáltatandó fizetéskárpótlást, a külsősomogyi egyházmegye pedig az egyházközség és lelkész között létrejövő és egyházhatóságilag jóváhagyandó megállapodás útján óhajtja e kérdést megoldani. A közgyűlés, miként a 21/1916. és az 59/1917. sz. határozatában, úgy ezúttal is méltánylást érdemlőnek ismeri el az adósegélyes egyházközségek belhivatalnokainak nagymérvű káró-