Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1916. október 14. 16.

288[ rolhatna hatást s ez az építő irat-szekrény. Arról vagyunk ugyanis meggyőződve, hogy a magyar nép sokkal jobb olvasó- és könvvvásárló közönség, mint azt kipróbálás nélkül hinnők s építő irodalmunk tízszer olyan gazdag lenne, ha népünknek módot nyújtanánk arra, hogy közvetlenül hozzájuthasson, belőle válogathasson s amit szemmel lát, azt azonnal megvehesse. Erre pedig a legjobb mód egy szekrény beállítása a templom tornácába vagy más mellékhelyiségébe, melynek felső része kirakatszerűleg üvegajtókkal van ellátva, alsó része pedig egy kis iratraktárul szolgál. Gondoljunk a vasúti hírláp- és könyvárúsító szekrényekre. A nyomtatott betű az Isten igéjének ép oly hatalmas terjesztője, mint az élő szó s ez a szekrény ott a templom előcsarnokában nem profánabb objektum, mint odabent a katedra. Ép azért szükségesnek és fontosnak tartanok, hogy ennek beállítása minden egyházközségben kötelezőleg elrendeltessék s ezzel módot adnánk a szórványbelieknek is, hogy bibliákat, zsoltárokat, építő iratokat, fali mondásokat alkalmilag rövid úton beszerezzenek. E) Vallástanítás. A szórványokban lakó református iskolakötelesek vallástanítása és konfirmálása a legnehezebb és legégetőbb kérdések egyike, mert kevés az olyan szórványok száma, honnan a tanköteles gyermekek bejárhatnak az anvaegyház iskolájába. A távolabbi szórványokban a szakszerű vallástanítást két körülmény nehezíti meg: egyik a vele járó nagy költség, másik az, hogy számos esetben a lelkésznek nincs fizikai ideje arra, hogy valamennyi szórványbeli református tanköteles vallástanítását és konfirmációi oktatását maga végezze. Végzik tehát állami református, sőt más vallású tanítók a ref. lelkész utasításai szerint az általa adott kézikönyvekből. Tisztelet a kivételeknek, de ez a megoldás sok helyen még a semminél is rosszabb. Sajnos, egyelőre anyagi eszközök s megfelelő munkaerők hiányában gyökeresen nem segíthetünk rajta, (Konvent 1916. évi 178. sz.). Ennek dacára sem szabad azonban lemondanunk arról, hogy valami módon a ref. tankötelesek lelkéhez hozzáférkőzzünk s őket a konfirmációra előkészítsük, vagy előkészíttessük. Oda kell e végből folyamodnunk azokhoz, kik ezeknek a gyermekeknek sorsát, boldogulását és üdvösségét még nálunk is nagyobb szeretettel hordozzák szívükön : az édes anyákhoz, általában a szülőkhöz, a családhoz. Itt is él az a törekvés, mely minket vezet, hogy t. i. azok a gyermekek jókká, boldogokká, keresztyénekké, reformátusokká nevelődjenek. Módot kell tehát nyujtanunk arra, hogy ezek a törekvések valami irányt nyerjenek, valami munkát fejthessenek ki s gyümölcsöt hozhassanak. Sokat tehet majd erre nézve a szórványokba szétküldendő építőlap is, de ez csak az érdeklődést keltheti fel és tarthatja ébren. E mellett azonban a szülők számára egy ügyesen megszerkesztett vezérkönyv készítendő, melynek segítségével gyermekeiket bevezethessék a biblia világába, a keresztyén élet élésébe s református vallásunk igazságainak ismeretébe s e mellett maguk is bibliásabbakká legyenek, keresztyénségük mélyebbé s reformátusságuk öntudatosabbá váljék.