Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1916. október 14. 16.

289[ A szórványok adminisztrálásánál említett nyilvántartó-ívben megkapjuk azoknak a családfőknek nevét, kiknek tanköteles, illetve konfirmandus gyermekeik vannak. Ezen adatokra támaszkodva: a lelkész minden tanév elején, hivatkozással az 1868: XXXVIII. t.-c. 45. és 57. §§-aira, átír az illető nem református iskolai hatóságokhoz s kikéri az ott beiskolázott református tanulók névsorát. Állami elemi iskolákban a fentidézett törvényen kívül az 53,000—1909. V. K. M. rendelet 110. és 115. §§-ai, községi elemi iskolákban pedig a 44,246— 1902. V. K. M. rendelet 114. § és 119. § d) kötelezővé teszik a vallástanítást s vallástanból az évvégi vizsgát. Ezen iskolákban többnyire anyagilag is lehetővé van téve a vallástanítás rendszeres elvégzése. Amennyiben azonban akár a föntemlített, akár más felekezetű népiskolában vagy a nagy távolság vagy fedezet hiányában rendszeres vallástanítást maga a lelkész nem végezhet, még akkor is, ha református tankötelesekről nem kapott jelentést, de más oldalról tudja, hogy ott ilyenek vannak : okvetlen módot kell találnia arra, hogy az isk. év elején, legkésőbb október közepéig ezen iskolákat személyesen felkeresse, a református tankötelesekkel megismerkedjék, közöttük a szükséges kézikönyveket kiossza, gondoskodjék arról, hogy ezt miként használják s intézkedjék, hogy ezen ref. tankötelesek más vallásúakkal való felekezeti közös imára, keresztvetésre stb. ne kényszeríttessenek, hanem ezeket helyükön felállva némán hallgathassák. Amennyiben van ott helyben erre alkalmas, lelkes, önként ajánlkozó református vallású állami vagy községi tanító, elsősorban ez kérendő fel a vallástanítás vezetésére. De ennek hiányában közvetlenül a szülőkhöz kell fordulnunk a már előbb említett vezérkönyv segítségével. Évközben is adódik esetleg alkalom arra, hogy ezen iskolákban a ref. vallástanítás ellenőriztessék, de legalább az év végén okvetlenül fel kell ismét keresnie a lelkésznek ezen iskolákat s megtartani a vallástani vizsgát még akkor is, ha csupán egyetlen református gyermekről van szó. Ez a kétszeri látogatás a minimum, melynél a vallástanítás már csakis intenzivebb lehet, ahol t. i. erre az anyagi lehetőségek is megvannak. Ami pedig a konfirmációt illeti, több esetet tudunk arra, hogy egyes anyaegyházak hívei ily szórványbeh konfirmandus gyermekeket az oktatás idejére magukhoz vettek s nem tartjuk lehetetlennek, hogy híveink között ezt még szokássá Ls lehetne tenni. Azonban számoljunk csak azzal a legkedvezőtlenebb esettel, hogy a szórványbeh gyermek rendes konfirmációi oktatásban nem részesülhet s csak szülői oktatására van utalva. Szükség van tehát a fentebb említett vezér könyv mellett egy egészen rövid, dióhéjba szorított hitvallásra, melyet a gyermek jól megtanuljon s ezzel lelkészénéi konfirmációra jelentkezzék. Ha ilyen otthon előkészített szórványbeh gyermekekkel a lelkész legalább a konfirmáció előtti napot elmélyítő beszélgetésekkel eltölti, az a rövid hitvallás lesz annyira öntudatossá bennük, hogy az Ur asztalához való járulásra felhatalmazást nyerhetnek. A bácskai német reformátusok énekeskönvvében megtaláljuk a heidelbergi káténak egy ilyen sűrített kivonatát, melyhez hasonlót helyénvaló lenne a mi új énekes könyvünkbe is beiktatni, A Dunamell. ref. e. ker. jegyzökönyve. 19