Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.
1916. október 14. 16.
287[ Igénytelen nézetünk szerint minden egyháznak be kell rendezkednie arra, hogy valamennyi egyháztagnak mind az anyaegyházközség területén, mind a szórványokban ingyen adja a következő traktátusokat : a) Keresztelés alkalmával a keresztanyák által küldendő a gyermekágyas anyának egy kis füzet alakjában az anyaszentegyház üdvözlete és ajándéka, mely magában foglal egy szép alkalmi imát s egy meleg hangú tanítást az anyai hivatás magasztosságáról, esetleg egy szép verset s két rövid kioktatást ; egyiket a gyermekágyi higiéniáról, másikat a csecsemő helyes táplálásáról, melyeket követne e kettőnek tízparancsolatszerű összefoglalása. El sem képzelhető ezeknek a tanításoknak befogadására hálásabb talaj, mint az anya lelke azokban a napokban, mikor mellesleg elég ideje is van ezek elolvasására és meggondolására. b) Konfirmáció alkalmával minden növendékünknek egy ajándék-könyvecskét kellene kapnia, mely saját nevére szól, más úton meg sem vásárolható s tartalmazza az anyaszentegyház üdvözletét az új taghoz s igényeit vele szemben. Rámutatna a serdülő korban reá leselkedő kísértésekre s azokra az erőforrásokra, melyek bennünket állhatatosokká, hívekké és szentekké tesznek. Életprogramul volna ez a serdülő gyermek számára, melyet az anyaszentegyház mint egy drága út levelet a szívére köt. c) Házasulandó ifjaknak s hajadonoknak, mikor az eljegyzésnek hírét vesszük, kezébe kell adnunk egy füzetet, mely figyelmezteti őket elhatározásuk fontosságára, szívükhöz szól, hogy házas életüket Istennek szenteljék s a vegyes házasságra lépőt figyelmezteti református egyházával szemben való kötelességére. d) Minden gyász-háznál akár a temetés alkalmával hátrahagyandó, akár a temetés után elküldendő-, esetleg elviendő volna egy füzet, mely egy szép imát s egy szívhez szóló vigasztaló elmélkedést tartalmazna. Ebből azonban legalább háromfélét kellene készletben tartani, a szerint, amint szülőt, gyermeket, vagy más rokont gyászolnak. Ezt a négy traktátust — ismétlem — az egyházközség valamennyi tagjának ingyen kellene adni, tehát a szórványbelieknek is a szórványgondnok esetleges bevonásával. Ezeken kívül külön a szórványbeliek számára csupán egy ingyen traktátust tartunk célravezetőnek s ez egy kis evangéliumi lap, mely legalább is negyedévenként jelennék meg s a szórványbeliek különleges viszonyai tekintetbevételével szerkesztetnék s a kiadó által postán egyenesen a szórványban lakó ref. egyháztag saját nevére küldetnék azon címekre, melyeket a lelkészek az előbbi fejezetben leírt nyilvántartó ív alapján közölnének a kiadóhivatallal. Ennek a lapnak borítéka felhasználható volna bibliák, zsoltárok s egyéb evangéliumi építő olvasmányok ajánlására, közölvén a megszerzésnek valamely nagyon egyszerű módját. Végül az iratterjesztésnek egyik hathatós eszközére kell még rámutatnunk, mely a szórványbeliekre az anyaegyház útján gyako-