Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1916. október 14. 16.

E mellett nem árt, ha a szórványgondnok egy héttel előbb levelezőlapon is értesül az istentisztelet idejéről. Ez az értesítés ott. ahol sok a diaspora, nyomtatványon is történhetik, melyen egy jól megválasztott bibliai mondás nem téveszti el hatását. Egyik lelkész atyánkfia pl. ilyen szövegű nyomtatványt szokott küldeni : Van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy folyó évi _ hó n dél... órakor a szokott helyen istentiszteletet tartunk úrvacsora-osztással. ^Jöjjetek el! örvendezzünk az Úrnak! Menjünk elébe hálaadással és énekeljünk néki dicsér etet.» Szíves üdvözlettel ref. lelkész. Az istentiszteletek természetesen adakozással kötendők össze s a perselypénz mindig a szórvánvbeliek között építő iratok terjesztésére fordítandó. Még csak azt jegyezzük meg. hogy a szórványokban végzett istentisztelettartás folytán a lelkész távolléte miatt sem az egyházközségnek, sem az őt helyettesítő belhivatalnokoknak (E. T. I. t.-c. 14. § b) 108. § c) nem lehet semmi kifogása. C) Lelkipásztori szolgálat. Csupán a teljesség kedvéért említjük meg, ami magától is értetik, hogy a szórványokba való kiszállás alkalmával a lelkész mindig meglátogat néhány családot, különösen ahol vigasztalásra van szükség, vagy ahol egyházunknak valamely érdeke veszélyben forog, amire a szórványgondnok a lelkész figyelmét felhívta. D) Iratterjesztés. Az igehirdetésnek az istentisztelet mellett másik hatalmas eszköze az iratterjesztés, melynek fontosságára ép a háború alatt jött rá református egyházunk. Előre kell bocsátanunk, hogy a tűzön-vizen keresztül való biblia• és zsoltár-osztogatást nem tartjuk célravezetőnek, sőt bibliát és zsoltárt egyenesen nem lenne szabad ingyen osztogatni. Senki sem tehetné ezt meg könnyebben, mint az angol bibliaterjesztő társulat s még sem teszi. Nem mintha rá volna szorulva arra a csekély beszedett pénzre, hanem mivel ezeknek a nagybecsű könyveknek a belső értékét az ingyen osztogatással nem akarja kisebbíteni.