Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1916. október 14. 16.

273[ alapos munkát akar A'égezni, évek kellenek hozzá, míg egyházmegyéjét végigjárja s hatása akkor is csak futólagos volna. Maradna utána egy szép emlék, de állandó, céltudatos irányítást nem jelentene a lelkek fejlődésében. Ezt a hatást csak egy egyházközséghez való szoros hozzáfűződés eredményezheti, mely egyházközségnek állandó lelkipásztora van, akinek gondja van az ő juhaira, kiket nevükön szólít s azok követik őt, mert ismerik az ő hangját. De egyházjogi és közigazgatási szempontokból is bajos volna alkotmányunkba beilleszteni egy olyan lelkészt, kinek működési tere 30—40 parochus jog- és hatáskörét érinti, esetleg súrolja. Mi tehát az egyházmegyei utazó diaspora-missziói lelkészségek felállítását sem megvalósíthatónak, sem célravezető megoldásnak nem tartjuk. Láttuk, hogy egyházi törvényünk intenciója szerint sem az egyházmegyének, kerületnek, vagy konventnek van diasporája, hanem az egyházközségnek, következésképen a diasporamisszió gyakorlása is az egyházközség joga, kötelessége, hivatása és terhe. 2. A másik téves nézet, melyet el kell oszlatnunk, a diasporamissziót oly szoros kapcsolatba hozza a külső segélyek élvezésével, mintha egyik a másik nélkül el sem volna képzelhető, vagyis mintha nem az egyházközségnek, hanem csupán annak a néhány lelkésznek volna diaspora-missziója, kiknek fáradságát a felsőbb egyházi hatóságok külön megfizetik. Ez a helytelen felfogás különben onnan ered, hogy maga az egyházi törvény is [I. t.-c. 10. § c)~\ a «missziói egyház» fogalmi meghatározásánál a külső támogatást jelöli meg azon ismertető jegyül, mely ezt más egyházközségektől megkülönbözteti. Ez a megkülönböztetés azonban az idők folyamán teljesen illuzóriussá vált, részben mivel egyes missziói egyházak anyásíttattak s amellett a missziói segély élvezésében is meghagyattak (pl. Pécs, Vukovár), részben pedig mivel az adósegély igénybevétele óta alig van oly egyházközség, mely magát önállóan tartaná fenn. Úgy hogy a tényleges állapotok ilyetén eltolódása természetszerűleg vonja maga után a zsinatelőkészítő bizottságnak azon tervét, hogy törvényünkből az I. t.-c. 10. § c) pontja egyszerűen kimaradjon. Ez nagy mértékben hozzá fog járulni a fogalmak tisztázásához, amit egyházkerületünk csak elősegítene azáltal, ha leszögezné azon álláspontját, hogy a diaspora-misszió az illető egyházközségeknek feladata, nem pedig egyes lelkészeknek a felsőbb hatóságok által külön megfizetett szolgálata, melyet csak azon esetben tartoznak gyakorolni s róla beszámolni, ha ezen segélynek élvezetében vannak. Amennyiben ugyanis a diasspora-misszió az egyházközség feladata, ebből az következik, hogy diaspora-misszió gyakorlása kötelesség minden oly egyházközségben, melynek diasporája van, tekintet nélkül arra, hogy részesül-e ezért felsőbb egyházi hatóságok részéről segélyben vagy pedig nem. Kötelessége pedig ez az egyházközség lelkészének, mint aki gyülekezetének anyagi és szellemi ügyeit hivatásszerüleg vezetni tartozik [I. t.-c. 143. § C. a)~\. Amennyiben azonban az egyházközség akár a kellő hivatásérzet hiányában, akár szegénységénél, akár a diasporák nagy A Danamell. ref. e. ker. jegyzökönyve. 18