Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.
1916. október 14. 16.
274[ számánál, vagy kedvezőtlen elhelyezkedésénél fogva saját erejéből, illetve a szórvánvbeli hívek egyházi adójából nem képes fedezni azon készkiadásokat, melyek mandatáriusának, a lelkésznek ezen kötelességszerű ténykedésével együttjárnak, indokolt esetekben ezen költségek fedezéséről a lehetőség szerint a felsőbb egyházi hatóságok gondoskodnak. Vagyis a lelkészeknek kötelessége a diaspora-misszió gyakorlása, mely munkáért s az erről beszolgáltatott jelentésekért külön fizetés, illetve tiszteletdíj nem jár, csupán készkiadásaikat téríti meg az illető egyházközség, vagy ha ez nem képes rá, akkor az egyházi felsőbb hatóságok. A diaspora-missziónak ilyen értelmezésétől azonban ne rettentsen vissza senkit az az aggodalom, hogy ez akár a lelkészekre, akár az egyházközségekre, akár a felsőbb egyházi hatóságokra elviselhetetlen terheket fog róni. A diaspora-misszió ugyanis korántsem oly fáradságos és költséges dolog, mint azt sokan gondolják, mert nem kizárólag utazásokból áll, hol a fuvar, ellátás stb. különösen a mai viszonyok mellett rendkívül sokba kerül. Jelen dolgozatunkban igyekezni fogunk föltárni a szórványok egyházi gondozásának oly irányelveit, melyek nagy költségekkel nem járnak. Irányelvünk, az egyetemes papság álláspontjára helyezkedve, igyekszik a diaspora-misszióba bevonni az egyes buzgóbb egyháztagokat, szerephez juttatni azokat, kik ezt örömmel vállalják s igyekszik belevonni a munkába magát a keresztyén családot. Azzal ugyanis tisztába kell jönnünk, hogyha a diaspora-misszióban mindent a lelkésszel akarunk végeztetni, akkor nem megyünk sokra. Egy ember végre is csak egy ember, akinek ideje és ereje nem korlátlan. A lelkész, nézetünk szerint, csak megindítója, irányítója s ellenőrzője lehet a diaspora-misszió munkájának, melyben működése nagyobb mértékben adminisztratív, mint aktív. Feladatának egy jelentékeny részét levelezések s alkalm magánérintkezések útján tölti be s csak akkor jelenik meg személyesen, mikor a munkatért föl kell deríteni, összeköttetést kell teremteni, munkásokat kell megnyerni, vagy amikor speciális lelkészi (liturgusi) szolgálatra van szükség. Pál apostol képe lebeg előttünk, ki a diaspora-misszió legnagyobb hőse volt, aki egy helyen szintén csak egy-kétszer fordult meg életében, csak amíg megindította a munkát s kiválasztotta a munkásokat. Azután pedig ment tovább, azonban diasporáival az érintkezést levelei és buzgó imádságai által mindhalálig fenntartotta. A diaspora-misszió részletes munkája. A munka felosztása. A diaspora-misszió elvi kérdéseinek tisztázása után a munka egyes ágait kell egymástól elkülönítve megismertetnünk. Ez elágazás helyes fölismerése s az elágazó szálak gondos széttartása fogja lehetővé tenni azt, hogy célunkat elérjük, azaz a diaspora-missziói munkában
