Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1916. október 14. 16.

272[ gári község alatt Magyarországon nem körjegyzó'ség, hanem csupán a legkisebb közigazgatási egységet képező «község», Horvát-Szlavonországban pedig nem politikai község (upravna obcina), hanem «adóközség» (porezna obcina) értendő. A szórvány egyházjogi helyzete. Az E. T. I. t.-c. 105. §-a úgy intézkedik, hogy oly polgári községeket, melyekben református egyházközség (anya, leány, fiók) szervezve nincsen, tehát amelyeket föntebb szórványoknak minősítettünk, az egyházmegyei hatóság valamely egyházközséghez beosztja. Ezáltal az ott lakó református keresztyének az illető egyházközségnek rendes tagjává lesznek. Kötelességeik közé tartozik az egyházközség közterheinek viselése, jogukban áll a belhivat álnokok hivatalos szolgálatának igénybevétele [I. t.-c. 108. § c), 109. § d)\ Az egyházközségnek viszont joga van őket megadóztatni, de másrészről kötelessége. az egyházközséghez tartozó összes híveknek (tehát a szórványokban lakóknak is) lelkigondozása [I. t.-c. 14. § b)~\. Törvényünknek ez a felfogása azon a határozott kálvini egyházalkotmányi alapon áll, mely szerint minden jognak és kötelességnek forrása az egyházközség. Vagyis nem az egyházmegyéknek, kerületeknek, konventnek, még kevésbbé a lelkészeknek, hanem egyedül az egyházközségeknek vannak szórványaik, következésképen az egyházközségnek van diaspora-missziója, melynek gyakorlásában a lelkész az egyházközség mandatáriusa és amely felett az egyházmegye, kerület és konvent csupán felügyeleti és intézkedési jogukat gyakorolják [E. T. I. t.-c. 56. § h), 67: § n), 75. § g)]. Téves nézetek eloszlatása. Annak megállapítása után, hogy a szórvány az egyházközség alkotó része, mellyel szemben ez hivatva van diaspora-missziót gyakorolni, két téves nézetet kell eloszlatnunk. 1. Egyik némelyeknek azon tiszteletreméltó véleménye, hogy egyes egyházmegyékben a diaspora-misszió csakis külön ezen célra alkalmazott utazó lelkészek beállításával volna megoldható, akiknek egyik esperesi jelentés megragadó szavai szerint : «parochiájuk az echóskocsi lesz s kik tanyáról-tanyára járva, fogják Isten igéjét prédikálni a pajtákban, a cselédszobákban, az Isten ege alatt». Mi teljes tisztelettel kételkedünk ezen gyönyörű idillnek intézményes megvalósíthatóságában s állandó funkcionálóképességében. Kételkedünk abban, hogy nekünk belátható időn belül lesznek ilyen evangélistáink, kik Krisztus gyönyörűséges és könnyű igájának hordozása mellett vállalják ennek a vándoréletnek fáradalmait, óriási költségeit, a lóápolás prózai termivalóit s emellett még készek legyenek egy egész traktusnak a káplánja lenni. Évekkel ezelőtt történt erre egy kísérlet s akadt rá egy ember, de csakhamar megakadt a dolog s többé nem is kelt életre, mert nem életre való. Ha ez az evangélista