Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

18 1915 október 22-én. — 11. világi tagjai közösen jogosultak gyakorolni és közösen kötelesek teljesíteni. A jogoknak és kötelességeknek paritásos közösségéből önként következik, hogy a mi alkotmányos szervezetünkben sem a lelkészi. sem a világi elein hegemóniájáról nem lehet szó, hanem minden egyháztagnak együtt, egymással és egymásért, kell építeni Krisztus egyházának pilléreit. Az egyházi köztevékenység is ott termi a legszebb gyümölcsöket, a hol a lelkészi és világi elem megértő assonantiával és kölcsönös megbecsüléssel halad a közös munkatér ösvényein. Főgondnokunk Onagyméltóságának alkotó képességén és áldozatkészségén kívül, bizonyára erre a megértésre vezethetők vissza egyházkerületünk szemmel látható sikerei, ezek közölt a Baár-Madas felső leányiskola és ez a külső méreteire is hatalmas kerületi székház, mint a kölcsönös egyetértésnek és a Krisztusi szeretetnek maradandó alkotásai. Te tisztelt barátunk, a kinek ebben az Istennek tetsző munkában alkotó részed van, főpásztori működésedben is bizonyára megérted az egyetemes papság eszméjében rejlő nagy hajtóerőt, s fenntartod e tekintetben is a lelkek egyensúlyát. A többi felekezetekkel való jó viszony fenntartása egyházkerületünknek történeti hagyományai közé tartozik. Te bizonyára hű sáfára leszel e nagy erkölcsi értéknek s valamint Jakab apostol szerint, ugyanegy forrás nem adhat édes és keserű vizet: úgy a szivedben élő Krisztusi szeretetből te sem zársz ki senkit, a ki hite szerint imádja az Istent. Bizonyságul hivom fel erre azt a felséges jelenetet, melynek még ma is hatása alatt állok, midőn a mult évben az egyetemi ifjúság Széchényi-ünnepén, a magyar katholikus egyház mindnyájunk tiszteletében élő főpásztora, a biboros herczegprimás, az ágostai evangélikus egyház egyik kitűnősége, Zsilinszky Mihály, s református egyházunk képviseletében te tisztelt barátunk, harmonikus egyetértéssel ostoroztátok a felekezeli szűkkeblüséget s bölcs