Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.
1915. július 8.
1')J.~> október 20-an. — S. és szeretetben, hogy azt az erőt, amit nekünk Islen adott, ne egymás ellen, hanem vállvetve és egyetértésben a közös czelra, Isten országának építésére fordítsuk. De bevalljuk, hogy a mai emlékezetes napon gondolunk mi egy másik, nagyobb olajágra is. a mely vit-'z seregeink és szövetségeseink segítségével meghozza nekünk a diadalmas békét. Azt a békét, melyből áldás és dicsőség fakad a hazára és az azzal mindenkor szorosan egybekapcsolt református egyházra. De ezt az áldást, ezt a virágzást sem lehet a sors ingyen kegyelméből kapni. Ezért is dolgozni, fáradni és küzdeni kell. Nemcsak a haza. hanem egyházunk is a háború után nagy megújhodáson és újjászületésen kell. hogy keresztül menjen. Nagy feladatok várnak az egyházra a cura pastoralis, a socialis munka és az emberbaráti tevékenység terén. Ebben a munkában az irányítást és vezetést Méltóságodtól várjuk és reméljük. Mi Ígérjük és fogadjuk, hogy Méltóságodnak mindenkor hűséges munkatársai leszünk. A mindenható Isten, kinek mindnyájan kezében vagyunk, adjon Méltóságodnak időt és erőt, hogy apostoli küldetését a mi szívünk kivánsága szerint teljesíthesse és betölthesse. A Mindenható engedje, hogy nekünk ne csak megmutassa az igéret földjét, hanem abba be is vezethessen bennünket. Püspök úr az üdvözlő beszédre ekkepen válaszol: Nagyméltóságú Főgondnok Úr! Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés! Hálás szívvel fogadom Nagyméltóságodnak hozzam intézett kegyes szavait és hódolatteljes tisztelettel köszönöm azokat. Hálás köszönetemet jelentem a főtiszteletű egyházkerületi közgyűlésnek is, valamint Egyházkerületünk Gyülekezeteinek és az én szeretett lelkésztársaimnak, hogy engem erre a legmagasabb kitüntetésre, mely egy lelkipásztort érhet, érdemesnek ítélni méltóztattak.