Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

258 19i"2 november 6-án. — Í90. Az örvendetes jelenségeknek e fellobbanásai azonban csak pásztortüzek egy nagy fekete éjszakában. A homályban maradt területeken sok ezer református magvai' él. kihez az Isten igéjének vigasztaló áldása s vele a magyar imádságnak nemzetíentartó ereje el nem jut, ki magyar papot sohasem lát, mert a legmagyarabb egyház egyszersmind a legszegényebb is s nem akad neki ilyen helyekre 100—200 K utiátalánya s e néhány száz korona miatt, a mely nem akad, lesorvad sok lélek egyházunk és nemzetünk testéről. A bácskai részen, e széles és mély nemzetiségi tengerben két világító tornyot építettünk. Tiszakálmánfalvát melynek fénye és ereje visszatérőben van. és Zombort. melyet szinte építeni sem kellett, mert ügy nőt ki magától a mélységekből, mint eruptiv erők hatása alatt sziklacsúcsok szoktak. Ez eruptiv erőket azonban itt a pacséri lelkész csontjaiba rekesztette a Mélységek és Magasságok Ereje. Félig Bácskához, félig Szlavóniához tartozik az, a mit Beocsinról óhajtunk mondani. Beocsin ugyanis, óriási czementgyárával Szlavóniában fekszik, de ujabban az újvidéki lelkész gondozása alatt áll. A bácskai oldalról ugyanis könnyebb megközelíteni. Ez átcsatolásnak máris megtermett áldásos gyümölcse a vallásos életnek ama föllendülésében, melyről Beocsinból hírt hallunk. Azóta rendszeresen tartanak ott istentiszteletet s rendszeresen folyik az iskolai hitoktatás. A gyár igazgatósága is annyira megkedvelte ott missioi tevékenységünket, hogy maga rendelt Budapestről egy díszes urasztalát, kelyhet, tányért s egy értékes aranyhímzésű bársony teritőt, a lelkész számára gyönyörű palástot s mindezek elhelyezésére egy remek diófaszekrényt. A baranyai rész missioi tevékenysége összeesik az ottani egyházak belmissioi feladatával s mint ilyen nem tartozik ielentésünk keretébe. Felsőbaranyai egyházmegye. Ez egyházmegyében szoros értelemben vett missioi egyház nincsen. A közeli szórványokból istentiszteletre s