Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

1912 november 6-án. — 174. 259 vallásoktatásra bejárnak a hívek s a gyermekek az anyaegyházakba, Nagyobb utakat a szentlőrinczi, borjádi s erzsébetpusztai református családokhoz s iskolaköteles gyermekekhez kell tenni. Dicséretes tevékenységet fejtenek ki az egyházmegye lelkészei a gyülekezeteiken kívül lakó ref. híveknek vallásos olvasmányokkal való ellátásában. Kecskeméti egyházmegye. A beküldött jelentés érdemleges missioi tevékenységről nem ad számot. Kimerül a szorványbeli gyermekek vallásoktatása fontosságának hangoztatásában s a missioi segédlelkészi állás betöltésének sürgetésében. Külsősomogyi egyházmegye. Szomorú területre léptünk. Egyházkerületünk missioi munkájának itt még nincsen nyoma. Itt mi sietve át szoktunk surranni, pedig előbb-utóbb meg kell hallanunk annak a két árvának jajkiáltását, kiket eddig a jó Istenen s az egyházmegye egyes buzgó lelkészein kívül nem gondozott senki, a kik a saját felülről nyert erejükből mégis erősödnek. E két árvánkat úgy hívják, hogy Dombovár és Siófok. Dombovár súlyosabb helyzetben van, e mellett álljunk meg először. Ha 10 év alatt gyűjtött 1400 K-nyi vagyona volna veszendőben, nem volna helyzete oly aggasztó, mint így. mert ennél sokkal drágább kincse indult romlásnak: a reménysége. A reménység készül elhagyni őket, mert évről-évre hiába fordulnak hozzánk segítségért. Megrendült bizalmunk abban a félmillió lélekben, mely nem tud megmenteni 500 lelket. Nekünk mindig a szívünk mélyéig hatottak Dombovár kérő szavai s mindig a legmelegebb pártfogással vittük azokat a Konvent elé, a hol azonban a kétszerkettő áll őrt a bejáratnál, ennek pedig tudvalevőleg nincsen szíve. Ne küldjük hát többé Dombovárt tovább. Adjunk neki, a mit mi adhatunk, ez pedig az anyásítás s ezzel a kongrua kieszközlése. Ez a megoldás a mi missioi pénztárunkat csak 200 K-val terheli meg, mi többet most nem adhatunk, mert ha adnánk, meglevő intézményeinktől kellene azt elvonnunk s azok létét veszélyeztetnök. 17*