Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.
1912. november 2.
1912 november 2-án. — 2. 3. 4. 27 elismeréssel köszönöm ezt Méltóságodnak és kívánom, hogy az isteni gondviselés még sokáig tartsa meg akadémiánk és egyházkerületünk élén ! Nagyméltóságú Főgondnok Úr! Exczellencziád tíz esztendő óta áll e kerület élén és ez idő alatt több fontos alkotással állított emléket nevének. Nagyméltóságodat az országos közvélemény a kis emberek pártfogójának nevezte el. Főgondnoki munkakörében is megtalálta a legkisebbeket : a léviták fiait. Akadémiánk növendékei tíz év óta élvezik alapítványának gyümölcseit. Most pedig ennek a helyiségnek megszerzése és berendezése körül ismét ezekre tért vissza elsősorban atyai gondoskodása, de kiterjedt a ref. főiskolai ifjúságra általában. És ez nagyfontosságú és hivatású kezdeményezés, mely önálló fejlődésre számíthat. Azzal a kívánsággal mondok Nagyméltóságodnak köszönetet, érje meg alapításai felvirágzását és találja bennük örömét hosszú időn át! És most méltóztassanak megengedni, hogy még egy köszönetet mondjak: egyházkerületünk ama régi, kitűnő tagjának, a ki mint az elnökség helyettese és ségitsége. sok utánjárással és szakértelemmel vezette az egész építkezést és berendezést. Szilassy Aladár e. m. gondnok úr ö méltóságának szól köszönetem, ki most is teljes munkaerejével sietett az egyház építésére. Neki ez könnyű teher és kellemes sáfárkodás és jutalma ezért részünkről mindig a többrebízatás. Legyen az egek Urától is ez a jutalma! Intézetünk megtelt. 79 növendékkel nyitottuk meg az idei tanévet. Soha ekkora létszám még nem volt akadémiánkon. Most már csak lélek kell, mely betöltse és megújítsa. Minden intézményt az a szellem tart fenn és fejleszt, mely létrehozta. A régi görög gyarmatosok, mikor az anyaállamból útrakeltek, ennek prytaneumából Hestia oltáráról vittek tüzet magukkal, a lelki összetartozás szimbólumául. Ezt a tüzet én az alapítók lánglelkéből szeretném e falak közé hozni, lelkünkbe, csontjainkba zárni, hogy az ő gondolatok hajtana mindnyájunkat az ő czéljuk felé, mely nem más, mint hogy a hazai kultura — és most már hozzátehetjük: a hazai egyházi élet czentrumából minél nagyobb műveltséggel, hittel és lelkesedéssel kerüljenek ki a templomi és iskolai kathedrákra ez intézet növendékei.