Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

28 1912 november 2-i'm. — 1. Ők kezdetleges eszközökkel, de nagy lelkesedéssel és praktikussággal sokat elértek. Olyan tantervet vittek keresztül. mely a szaktudományok gazdagságával nem marad a mostani mögött, a világi tudományok szélesebb felkarolásával pedig meg is előzi. Az ö nagy czéljukat egy perezre sem szabad szem elől tévesztenünk, sikerük tilkat: praktikus módszerüket pedig jó lesz megszívlelnünk. Akadémiánk, sőt az egész hazai theologiai képzés új korszak előtt áll. A hosszú apály után a dagály jelei mutatkoznak. Külső állapotunk rendbehozása után a szellemi fejlesztés magasztos feladata vár a fötiszteletü Egyházkerületre. A kor igénye nagy és minden pálya emeli a színvonalát. A hazai theologiai főiskolák közül pedig egyik a közel jövőben egyetemi rangra fog emelkedni, mely körülmény bizonyára örvendetes versenyre hívja a többit is. Ehhez erőszaporítás, új erőforrások keresése lesz szükséges, ha másként nem lehet, az alapítók módja szerint. Kérjük a fötiszteletü Egyházkerület további buzgó áldozatkészségét és kívánjuk Istentől, hogy ehhez adja meg neki a kellő anyagi eszközöket! A jólelkű adakozókra és alapítókra is appellálunk. Nem halt még talán egészen ki az az áldozatkészség, mely protestáns egyházi intézményeinknek a múltban egyetlen erőforrása volt?! És itt legyen szabad befejezésül egy reménységemnek külön is kifejezést adni. melyet épen aktuálissá tesz ö méltóságának', a pesti egyház főgondnokának imént elhangzott Ígérete. A pesti protesláns főiskola eszméje együtt született és nőtt a pesti ref. egyházzal és ennek részleges megvalósulása a theologiai akadémia képében nem egyházkerület. nem püspök, hanem egy pesti pap múve volt. Ez azt mutatja, hogy a pesti egyház, mihelyt életre kelt. szükségét érezte ennek és mihelyt tehette, buzgó támogatással vett részt létrehozásában. A kapcsolat köztük a jelen évig fennállt, most azonban megszakadt. Ez pedig nem felel meg sem tradiczióinknak. sem érdekeinknek. Nekünk továbbra is szükségünk van egymásra. A budapesti egyház megnőtt számban és erőben, ez intézet pedig szegényen maradt, de ennek az egyháznak lelki építésében: az igehirdetésben, a vallástanításban, a belmisszióban mindig ott volt és ott van ma is.