Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1910.

1910. október 22.

276 1910 október -26-án. — '216. Az énekvezérek alapszabályszerúleg szervezett egyesületté tömörülése helyes dolog; régi igazság, hogy egyesülésben rejlik az erö. Azon pedig épen örvendenünk kell, hogy énekvezéreink, mint kötelességüket komolyan felfogni tudó és akaró egyházi tisztviselők felterjesztett emlékiratukban kifejezetten «anyaszentegyházunk elöhaladásának, boldogulásának, szellemi, anyagi és erkölcsi téren leendő előmozdítását, munkálását» irták zászlajukra. Igen természetes s a memorandum erre jó előre reá is mutat, hogy az énekvezérek lelkes csapata, az egyetemes egyházi éiet emelésére irányuló nagy feladatokból: különösebben s hivatali munkakörének megfelelően a ref. egyházi ének és zene szakszerű és lelkiismeretes szolgálatában s annak tehetségéhez mért fejlesztése által óhajtja kivenni a maga részét. Igaz, hogy ezen méltánylást érdemlő czél kitűzése után őszinte beismerése következik annak, hogy a magyarországi ref. énekvezérek nagy többsége fogyatékos készültséggel rendelkezik, hivatalos munkakörének, a kívánalmak szerinti betöltésére. Ez magában véve csak elszomorító kulturtörténelmi adat; de az már egyenesen hálátlanság és semmiképen nem méltó a magyar ref. énekvezérek egyesületéhez, hogy tagjainak hiányos szakképzettségéért a tanítóképzőket, tehát azt az intézményt vádolja meg nyilvánosan, melynek kiképeztetésöket s az egyháztársadalomban elfoglalt helyöket köszönhetik s különös, hogy ez a vád a tanítóképzők ellen sötét vonalként húzódik végig az egész memorandumon. Ide iktatunk belőle egy kis szemelvényt! «... Sok kifogás alá esik az elemi iskolai énektanítás, a minek természetes oka a tanítóknak a tanítóképző intézetekben nyert hiányos zenei képzése». «Elégtelen az énekvezérek kiképzése. .. Tanítóképzőinkből, legyenek azok akár állami, akár felekezetiek, bizony igen kevesen hoznak magokkal annyi tuáást, hogy képesek lennének annak alapján hangjegy szerint tanítani*. «... a képzőkben az énekből magát a tanítandó anyagot sem tanulják meg a leendő tanítók; az éneklés elemi szabályait sem tudják, midőn kijönnek az életbe: éneket tanítani*. «... nem volt és nincs megadva a képezdékben a kellő