Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1899-1901.

1900. október 20.

192 1900 október 25-én. — 78. a melyre talán nemsokára az építési terv bemutatásával a segélyt is fogja kérelmezni. Mindez, úgy a szellemi és erkölcsi — mint a gazdálkodási és anyagi állapot örvendetes voltát bizonyítva s a legnagyobb elismerést érdemli. ill. Szolistei missió. E missiónak — mult évi jelentésemben elősorolt bajai, nyugtalankodása, mindenestől más vidékre kiköltözésre való szándéka s készülődése — még ma is tart s egyre jobban bonyolodik, nehezedik s bár folyvást lehetetlenebbé válik, még sem tud róla a szerencsétlen nép lemondani s egyre csak békételenkedik. Maga a szegény missiói lelkész — ki e szándékukat elejétől kezdve helytelenítette s arról őket lebeszélni igyekezett, megkisérlette érdekökben mindazt a mit akartak, támogatni — de mind sikertelenül, úgy hogy végre czéljok lehetetlenségét belátva annak továbbviteléről és segítő kísérleteiről le is mondott. E háborgásnak oka és forrása onnan jött, hogy a missiói terület birtokosa, ki a területet nekik telepedésre átengedte s építkezésüket elősegítette, sőt nagy részben annak költségeit fedezte is, ezt csak bizonyos ideit/ támogatta s ez idő már eltelvén, segélyét tőlök megvonta s őket az előre már kiszabott munkára kötelezte, (a mire már előre kötelezve is voltak) s ők inkább akarták kész házaikat s kisföldbirtokukat is odahagyni, mint sem uroknak köteles szolgálataikat teljesítsék. Bizonyos ígéretek által elcsábítva, más vidékekről kecsegtető kilátásokra s biztatásokra, meszsze utakra mentek s magok közül egyes megbízottakat küldöttek ki — mindenütt csalódtak s csekély uti költségeiket is elvesztegetve, mindenünnen üres kézzel tértek vissza — s alaptalan vágyaikról akkor sem mondtak le s üres ábrándjaikról még ma (két év hiu reményeik s folytonos csalódásaik után!) sem tudnak lemondani.