Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1899-1901.

1900. október 20.

1900 október "25-én. — 18. 193 A missiói munka, építkezések s az eredetileg is eltévesztett (bár elég költséges) épületek, lelkészi lakás és iskola, örökös újítása s javítása, maga az iskolai tanítás fennakadás nélkül folyton folyt s erről a lelkész jelentéseket tett — s azt legalább fennakadás nélkül fenntartotta s egész éven át meglehetős sikerrel folytatta s végezte, bár a nép békétlensége s folytonos zavargása ebben is sok nehézséget okozott s nagyobb sikert nem szülhetett. E missió azonban nem csak magára Szelistére terjedt ki, hanem az onnan délnyugatra kiterjedő nagy területre s annak számos (több mint 30) községére, hol — többnyire az anya — Magyarországból kivándorolt és letelepedett reformátusok több százai nagy területen oszlottak meg. Ezeket a községeket a lelkész, a mennyire tehette, szorgalmasan látogatta, igét hirdetett, esketett, temetett, urvacsorát osztogatott s missiói kötelességeit tőle telhető buzgalommal végezte. De a slavon-horvátországi katholikus lelkészek ebben is sok gátot vetettek s nehéz akadályokat gördítettek a református missió elébe. Többek közt. a szelistei missió alapítása előtt már ott született, bár református szülők gyermekei katholikusoknak voltak keresztelve : s a református szülők által sem református tanításra, sem református házasságra, a katholikus lelkészek által nem bocsáttattak, vagy hogy csak panaszos kérelmek s utánjárás által lehetett őket a református hívők közé visszahódítani, úgy hogy a missiói lelkész e miatt sok küzdelemmel s fáradsággal nyerhette vissza, egy néhány bárányát, s eskethetett már 20 évesnél idősb leányokat is református férfiakkal. A katholikusoknak keresztelt (református) tagoktól lukmát követeltek s nem egyen azt erőszakkal végre is hajtották stb. Fájdalom van panaszom maga a missiói lelkész ellen is. Jelentései oly rendetlenek és kuszáltak, hogy a legnagyobb figyelemmel sem tudom megérteni s a tényeket belőlök kivenni. S ez az oka, hogy a missiói munA Dunamell. ev. ref. e. ker. jegyzökönyve. 13