Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1895. szeptember 21.

1895 szeptember 15-én. — 45. 111 tani alapszabályok ezt nem tűrik. De ha ezt akarják a t. kollega urak, akkor módosítsák az alapszabályokat. Általában a t. kollegáknak azon változatos nyilatkozatai mellett, a melyeket a feloszlatásról és fel nem oszlatásról tesznek: mindenek előtt azon kérdés intézendő hozzájok a kerületi gyűlés által, hogy mondják meg félreérthetetlenül: fel akarják-e oszlatni az egyletet, vagy nem? Ha igen, akkor hívják össze a közgyűlést s mondják ki a feloszlatást; ha pedig nem, akkor szűnjenek meg az egylet életét zaklatni. 8. A t. kollega urak azzal is argumentálnak az igényök méltányossága mellett, hogy «az egylet vagyonát túlnyomó részben az országos nyugdíj intézeti terhes járulékok fizetésére most reá kényszerített tagok hordták össze». E mondásukban egy valótlanság és egy ellenünk való méltatlanság foglaltatik, a melyeket szó nélkül nem hagyhatunk. Ugyanis: az egylet pénztárába minden tag egyenlően fizetett, és pedig 26 éven át évenként 10 frtot, két év óta évenkint 20 frtot; tehát az 50—55 tag befizethetett összesen 15—16 ezer frtot. Ezzel szemben kifizettetett a folyó évi augusztus közepéig az özvegyeknek és árváknak segélyül 55 ezer forint, s mégis az egylet tőkevagyona 28 év alatt 80 ezer frtra szaporodott. E három számadat mindenki előtt világossá teszi, hogy az egylet jövedelmeinek túlnyomó része nem lehetett a tanárok tagsági díja, mert ez már a harmadik éven kezdve, a segélyek kifizetésére sem volt elég, nemhogy 80 ezer frt tőke gyűlhetett volna belőle! Ennél bővebb forrásul szolgált a kegyes alapítványok kamatja, s még bővebbül a tanulók által évenkint fizetett tandíj-pótlék. E két utóbbi nem a tanárok zsebéből telt ki; különösen a tandíj-pótlék egyházkerületi közsegély jellegével bír; a tanárok pedig a jövedelemnek csak az ötödrészét fizették. De a mi kedves kollegáink ama szavakban azt is mondják, hogy épen ők, s nem a theol. tanárok hordták össze a pénzt. Miután a tanárok mindnyájan egyenlően fizettek: ez a megjegyzésük alapjában méltatlan; de ha már ők ezt megtették, ezzel szemben jogosult az az észrevétel, hogy a segélyül kifizetett 55 ezer frtból theol. tanár özvegyének vagy árvájának soha egyetlen egy krajczár se fizettetett, hanem 28 éven át kizárólag azon tanári testületek vették hasznát ezen intézetnek, a melyek most az állami inté-