Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1895. szeptember 21.

112 1S95 szeptember 25-én. — 45. zetbe átlépnek. E szerint a theol. tanárok által befizetett tagsági díjak kamatjaikkal együtt benne vannak az egylet tökevagyonában í ellenben az ő befizetésük, még más forrásokból is háromszorosan megpótolva, kifizettetett a saját elhalt kollegáik özvegyeinek és árváinak segélyül. Ha ezt is tekintetbe veszszük, akkor nem úgy áll a dolog, hogy a kilépő tagok igényeit, méltányossági szempontból, nagyobbakra is lehet csigázni, mint a mekkorák az alapszabályokban gyökerező igényeik; ellenben ugyanakkor a theol. tanároknak még az alapszabályszerü igényeit is le kell szállítni; de sőt ellenkezőleg: a theol. tanári kar joggal mondhatja azt, hogy miután az egylet jótéteményeit soha igénybe nem vette, nagyobb arányban járult az egylet tőkevagyonának gyarapításához, mint a kilépő tanártestületek bármelyike. Tudjuk mi, t. választmány, hogy ez nem igazságos okoskodás egy olyan egyesületben, a melyben nem tanári karok, hanem egyes tanárok voltak a tagok és a melynek minden tagja, minden szempontból egyenlő volt; de ők kezdték; s ha már ők felállították a tételt, mi jogosan mutattuk meg, hogy az a theol. tanárok javára enged következtetéseket vonni. Végül elmondjuk nézetünket a megoldás felől. Ámbár a t. kollegák e memorandumj okban sok mindenféle szándékot nyilvánítnak, mindazonáltal nem kell kételkednünk benne, hogy ők be fognak lépni az állami nyugdíj-intézetbe és ez a mi egyletünk feloszlik. Ezen esetre nem tudunk az egyházkerületnek bölcsebbet javasolni annál, hogy ezen ügyben minden határozatában és eljárásában ragaszkodjék az egyleti alapszabályokhoz és a tanári testületet is szorítsa ezek pontos megtartására. Nem lehet kétes, hogy az alapszabályok szerint a kilépő kollegákra nézve nincs kedvezőbb esély, mint az, ha a 4. §. analógiája szerint befizetett százalékaikat visszakapják, kamat nélkül; azonban a theol. tanárok, valamint a mult évi egyházkerületi közgyűlésen kijelentették, úgy most is ismétlik, hogy a jó békeség kedvéért hajlandók a szoros törvényességtől eltekinteni, s a megoldásnak a következő módját ajánlják: 1. Szakíttassanak ki a tökéből a kegyes alapítványok, mint a melyeket semmiféle titulus alatt elkölteni nem szabad ; 2. Szakíttassék ki a meglévő özvegyek és árvák penziójának alapja, fondperdu alakjában, de csonkítatlanul, 280 írttal számítva;