Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.

1891. szeptember 26.

192 181)1 október 2-án. — 100. 101. és 8 világi t.-biróhoz még 2 egyházi és 2 világi tanácsbiró választását engedélyezi. 105. Olvastatott a mult évi e.-ker. közgyűlési jkönyv 6. számú határozata az egyházmegyékből a népiskolai tandij vagy lusus iránt érkezett nyilatkozatok összeszedésével megbizott közgyűlési tagnak kővetkező jelenlése: Főtiszteletü egyházker. közgyűlés! Van szerencsém a lusus-ügyben jelentést tenni, jelesül: Az úgynevezett lususra, vagyis a tanitók által növendékeiktől dijlevelök alapján szedendő tandíjra vonatkozólag, az egyházmegyék jegyzökönyveiben a következők találhatók: Az alsó-baranyabácsi e.-m. jegyzökönyve 56. sz. a. (71. lap) azt mondja, hogy a «lusus» alatt értendő bármely fizetés csak annyi gyermek után követelhető, a hány gyermeket tanit a tanitó.» A felső-baranyai-, kecskeméti-, külsö-somogyi-, pesti ev. ref. e.-m. jegyzökönyvek nem szólnak a cdususrófo, ugyszinte a tolnai sem. A solti e.-m. jegyzőkönyv egy felfolyamodás alkalmából — 25. sz. a. (11. lap) — csak annyit mond, hogy a tandíjat a zsinati törvény értelmében ne a tanítók közvetlenül szedjék, hanem az illető egyháztanács szedesse. A vértesaljai egyházmegye jegyzőkönyv 56. sz. a. -(44—45. lap) a kilátásban levő államsegély-emelés, a sorsjegy-kölcsönböl nyerendő egyházker. osztalékból minden uj tanítói állomás után tandíjpótlék czim alatt adandó 100—100 frt, a kormánytól a gymnasiumi segélyezés módjára kérendő és nyerendő népiskolai segélypénz, esetleg a polgári községektől kívánandó segélyezésből kívánja az új tanítói állomásokon, a tandíjat vagy «lusust» pótoltatni, hogy a mostani tanítók fizetése csorbát ne szenvedjen. A nevezett egyházmegye egyébként azt óhajtja, hogy «a most érvényben levő díjlevelek utáni fizetést csonkítatlanul húzzák a tanítók továbbra is és csak a tanítói állás megüresedése