Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.

1891. szeptember 26.

1891 október 2-án. — 105. 193 esetén intézkednék az egyházmegyei hatóság a lususkérdésre nézve az újonnan választandó tanítóval szemben». Vél. A sorsjegy-kölcsönböl nyerendő osztalék nem az egyházkerületek, hanem az egyetemes egyházé lesz; az államtól e ezélra segély nem remélhető s ezek szerint ezen forrásokra számítani nem lehetvén, a fennálló viszonyok tekintetbe vételével kell a lusus ügyét eldönteni. Ennélfogva a legigazságosabb az volna, hogy minden tanító javára annyi gyermek után kellene az egyháztanácsnak a tandíjat behajtani, a hányat tanít; de másrészről az is méltánytalan volna, hogy a tanítók eddig élvezett és díjlevelileg — tehát szerzödésszerüleg, — kikötött fizetése megcsonkíttassák. Mondja ki tehát a ft. egyházkerület, hogy minden tanítói állomáson — mig az meg nem ürül, — a tanítók annyi növendék után követelhetnek tandíjat, a mennyinek száma díjlevelükbe iktatva van: hogy ha pedig a díjlevélben általánosan van érintve a tandíj: akkor csak annyi után, a mennyit tanítanak. Ha a tanítói állomás megürül, akkor legyen gondjuk az egyházmegyéknek arra, hogy az új tanítói díjlevélbe ez iktattassák: ((Tandíjul nyer annyi liter terményt, vagy egyebet, a hány növendéket tanit.a A jelentéstevö véleménye elfogadtatván, ezennel kimondat ik, hogy minden tanitói állomáson — mig az meg nem ürül — a tanitók annyi növendék után szedhetnek tandijat, a hány után ez őket tanitói dijlevelök szerint illeti; ha pedig dijlevelökben a tandíj általánosságban van érintve, ez esetben csak annyi növendék után. a mennyinek tanítását ők teljesitik. Minden ily tanitói állomás megüresedése alkalmára pedig utasíttatnak az e.-megyék, hogy az új tanitói levélbe ezt a tételt beiktatni el ne mulaszszák: ((tandíj csak az ö osztályukba sorozott tanköteles gyermekek után illeti.)) 13