Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1873. június 7.

6 1873. janins 7. mond gyönki, Pap Antal szekszárdi, Lepsényi Sándor medinai, Obernyik Eduárd sukorói, Nagy Zsigmond bicskei volt lelkészek; Környey Lajos luzsoki, Kemenczky Gábor pákozdi, Kálmán Dániel kölesdi volt lelkészek pedig lemondának papi hivatalaikról, emezek magányba vonulván vissza. Annyira méltányoljuk a megdicsőült esperesek, tanár és lelkészek, a visszavonult gondnok urak s lelkészek érdemeit, liogy kétely támad lelkünkben, váljon a veszteségek pótolhatók lesznek-e? Lelkünk a szeretet s tiszteletnél fogva az elhunytak s lelépettek iránt, kész e kérdésre nemmel felelni : ha pedig feltekintünk Urunkra, a ki egyházának s hiveinek mindenha gondját viselte; ha méltán bizhatunk bölcs tanácsosaink ernyedetlen buzgóságában, s a kegyes lelkek áldozataiban : hitünkből remény fakad, mely megerősít. s megvigasztal kétségeink között. Már is megnyugvással mutathatom be a közgyűlésnek Kármán Pál urat, mint a bács-baranyai és Gaál György urat, mint a k. somogyi egyházmegyék megválasztott főespereseit s készséggel jelenthetem, hogy Daróczon Búzás Kálmán, M -Peterden Kovács Bálint, Luzsokon Ambrus József, Kovácsliidán Svarkai Lajos, Sz.-Monostoron Vargha László, Szigetszentmiklóson Pap Károly, Ordason Vass Kálmán, Solton Búzás Ferencz, Somban Vajda János, Gyönkön Póor József, Bölcskén Dömötör Lajos, Szegszárdon Borzsák Endre, Kölesden Kálmán Dezső, Bicskén Balogh György, Pákozdon Kemenczky Károly urak választattak meg rendes lelkészekiil. A kegyelem istene segélje egyenként mindnyájokat, hogy elődeik munkáit sikerrel folytathassák, áldást és üdvöt hozzanak egyházunkra! Mert az aratásra való gabona bizony sok. Számos és serény munkásokra, buzgó és bölcs munkavezetőkre van szükségünk. Körünkben a horvát-szlavon missio megalakitása, a népiskolák fejlesztése, a képezde megszilárdítása, felső tanintézeteink gyarapítása még mindig napi teendőink közé tartoznak. És naponként előtérbe nyomulnak az egyetemes evang. reform, egyházat érdeklő s közösen elintézendő ügyek. Az erdélyi ev. reform, anyaszentegyház megszüntetve közigazgatásának százados rendszerét, a mlgos főconsistoriumot s a főtiszteletii zsinatot, mint külön hatóságokat, egyházkerületeink módjára szervezte magát képviseleti alapon, és a testvér e. kerületekkel szorosb szövetségbe kiván lépni. Hogy csatlakozhassunk előbb magunk közt kell egyesülnünk s .bensőbb viszonyt kötnünk egymással, hogy megérjük az időt, melyben valahára magyarhoni egyetemes reform, egyház álljon elő, négy-öt különszakadt autonom kerület helyett. Az e. kerületek mindegyre több-több tárgyat relegálnak a conventre, oly ügyek s kérdéseket, mint a melyeket csak a többi testvér egyh. kerületek közreműködésével tárgyalhatnak s oldhatnak meg. Azonban fájdalom, oly viszás helyzetben vagyunk, hogy conventileg