Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.
1873. június 7.
1873. junins 7. 7 semmit el nem határozhatunk érvényesen s véglegesen, — egy circulus vitiosusban az ügyek ismét visszakerülnek a kerületi gyűlésekhez felülvizsgálat, s a conventi határozatok szétrobbantása végett. Sisiphusi munka ez ! A hegytetőre feljutott kődarab ismét visszagördül a völgybe. hogy forogjon föl és le megállapodás nélkül. Egyetemes egyházunk érdekében ily anomaliát meg kell szüntetnünk. Legközelebbi jövőben is nagy és nevezetes változás és átalakulás bekövetkezését várjuk. Köztud >másu dolog, hogy az oktatásügyi miniszter ur törvényjavaslatot készül az ország háza elé terjeszteni, a felső tanintézetek rendezését illetőleg. Mi reformátusok ezekre nézve három százados öröklött ismeretekkél s tapasztalatokkal birunk, és kétséget nem szenved, hogy ezeket miniszter ur s azorsz. képviselőház örömmel fogadná s értené meg, figyelemre is méltatná. De hiába, nincs egyetemes egyházunk, nincs annak képviselete, mely jogosan szólhatna a tárgyhoz az egyház nevében, s valószínű, hogy mint a népiskolai törvény 1868-ban elkészült legkisebb befolyásunk nélkül : meg fog hozatni a felső tanintézetekre vonatkozó országos törvény, a nélkül, hogy mi kifejezhettük s nyilvánithattuk volna tapasztalataink s kivánatinkat és szükségeinket. Néma gyermeknek pedig édes anyja sem tudja, mi a baja. Gyászos továbbá a mindennapi jelenet az egyház körében, hogy a gyülekezetek a nem-fizetésre törekszenek, és a lelkészi dijakat csökkenteni igyekeznek : más részről sötét a látvány, mikép a lelkészi pályára induló ifjak száma évről évre fogy, a tudomány és szellem a lelkészi karban apad és fogyatkozik. Fenyeget a vész, miszerint a tiszteletes tudós czim maholnap üres valótlanság leend. Hiányaink, fogyatkozásaink, szükségeink kirivók és nagyok. Csak egyező jóakarattal s közös erővel orvosolhatjuk, pótolhatjuk azokat ! Hogy a felmutatott sötét képet némileg földerítsem, némely kedves esemény és tényeket is kell fölemlitnetn, melyek aggodalmainkat enyhitsék s reményinket éleszszék. Egy h5 előtt a tiszamelléki testvér e. kerület b. Yay Miklós ur ő nmlga tiszteletére jubileumi ünnepet rendezett, mélyen az 50 éves egyh. hivatalpályát érdemesen megfutott férfiú iránt tiszteletét s háláját tanúsítsa. O nmlga a mienk is, mert ezen kerületben kezdette meg 50 év előtt egyh. tiszti pályáját; szolgálatai s érdemei pedig egyetemesegyházunk javát mozditák elő. Emlékezzünk meg az érdem fiáról, a hű hitbajnokról, ki az egyház ellen intézett ostrom idején megragadta a zászlót és azt íenlobogtatá diadalmasan. Hadd említsem föl azon buzgó egyházközségek és kegyes jóltevők neveit is, kik egyházaink s iskoláink javára a közelebb múltban nemesen áldozatokat hoztak. Legyenek örökítve neveik jkönyveinkben, és hála tüze gerjedezzen irántok sziveinkben. Elősorolom elsőben a gyülekezeteket, melyek egyházi czélokra áldoztak vagy munkáltak :
