Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1872. május 25.

62 1872. májas 25. 6. felperes superintendentiák keresetére helytelenül alkalmazzák 1. és 2-ik rendű alperesek az ősiségi nyilt parancs 9-ik §-ára alapított elévülési kifogást, mert felperesek nem végrendelet teljesítése, hanem élők közötti és pedig jogilag ingó vagyonbeli ajándékozás érvényesítése iránt indítottak keresetet s ezen kifogást a keresetbe vett összeg kifizetésére törvény értelmében kötelezett s ez iránt még 1853-ik évben a felperesek által bíróilag megintett kir. fiscus, különösen már azon oknál fogva sem hozhatja fel, mert a beruházások megtérítésének ügye gr. Buttler János özvegyének halála óta folyvást bírósági és közhatósági tárgyalások alatt állván s ő felségénél is megfordulván, az egyesség utján el nem intézhetett kérdések megoldása éppen az 1857-ik évi nov. 8-án kelt legfelsőbb fejedelmi elhatározás következtében lett per útjára utasítva. O felsége azonban a peres beruházások bíróilag megállapítandó értékét — a kereseti jog állítólagos elévülésére való minden tekintet nélkül — a jogosult félnek kifizettetni parancsolta, sőt maguk első rendű alperesek is az idézett legmagasb fejedelmi leirat folytán 1858. febr. 26-ik napján felperesekhez intézett egyezkedési felhívásukban nyíltan beismerték és kijelentették hogy „e részben eddig elé támasztott bármi nemű per idő előttinek tekintendő." 7. a 2-od r. alperes kincstár részéről, a felperesi követelés számszerű mennyisége ellen felhozott kifogásokat felperes superintendentiák a per során szintén számtételileg megczáfolván s kimutatván hogy ha netalán az 1856-ik évi leltározás és becslés idején fenállott párdányi uradalmi épületek valamely részét — Bogdanovics testvérek, mint haszonbérlők emeltették volna is, miután ők viszont a haszonbéri szerződés értelmében kötelesek voltak az átvett épületeket az átvételkori állapotban fentartani s minden e részben felmerült kárt megtériteni: ily a gr. Buttlerféle haszonbérlet alapján keletkezett épületek becsértéke 2 r. alperes királyi fiscus által a tárgyalásokon meg sem jelent haszonbérlők javára a felperesi követelés összegéből le nem vonható, s a keresetbe vett egész tőke összeget s kamatokat a kir. fiscus annál inkább tartozik kifizetni, mert jóllehet már 1847. évben a párdányi uradalomnak s ebbe fektetett épületbeli és egyéb beruházásoknak tényleges birtokába és használatába bírói becsű nélkül behelyezkedett, felpereseket az 1853. évben előre bocsátott birói megintés daczára sem elégítette ki, ebbeli mulasztásának törvényes következéseit tehát azzal, hogy 1856 évben ön maga kérte a birói szemlét és becslést, annál kevésbé hánthatta el magáról, mert a birói szemle utján megállapított összeget se le nem fizette, se birói kézhez le nem tette. Jóllehet a fentebbiek szerint a felperesi kereset jogossága, alapossága és számszerűségijtekintetbeni helyessége kellőképbe bizonyitatott s az alperesi ellenvetések, kifogások és észrevételek mind megczáfoltattak. az 1871 junius 2-án kézbesített első birósági ítélet a párdányi összes beruházások pénzbeli értékét gr. Buttler János nőágbeli örökösseinek ítélte oda, s a bíróilag 34692 frt 41 krban megállapított