Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)

1992 / 1. szám

rüIbelüI 95X55 milliméter. A papírlapocskákra kezdetben egyenként festették fel a négy színjelet és a figurákat, a királyokat, királynőket és marsallokat vagy szolgákat, akiket például Franciaországban nevekkel is illettek. Bibliai alakok, hősök, történeti figurák vagy mitológiai szereplők neve egyaránt előfordul a feliratokon. A figurák neve változhatott, de a játéklapok szereplői maradtak: király, királynő, szolga és számozott lapok kettőtől tízig. Az ász csak valamivel később tűnik fel a lapok között. A figurák társadalmi rangok szerinti tagolása megfelel a korabeli társadalmi viszonyok főbb vonásainak. A kártyakészítés csakhamar megbecsült mesterség, céhes ipar lett. Körülbelül a XVI. század végére rögzülnek az európai kártya főbb típusai: az egyik az olasz tarokk és a variánsának is tekinthető francia kártya, valamint a német kártya. A könyvnyomtatás feltalálásával a kártya is óriási példányszámban jelenik meg, s a'palotákból az utcára lép. A számtalan helyi változat ellenére az említett típusok körülbelül a XVIII, század végéig állandók. A német kártyatípusok differenciálódásának virágkora a XVII. század. Ezek közül némelyek, például az úgynevezett bajor vagy frank típus sokáig fennmaradtak, míg mások csak kisebb területen terjedtek el. Magyarországon az első ismert kártyakészítő a XVI. század hatvanas

Kártyakészítő műhely, 1680 k.

40

XIX. századi kártya, Selmecbánya