Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)

1992 / 3. szám

LEGHÍVEBB BARÁTAI ISTIC Tarbosaurusacímlapon Szörnyű üvöltés hallatszik, az érzé­kenyebb gyermekek sírva fakad­nak. Párizsban a Felfedezések Palotája névre hallgató nagy termé­szettudományos múzeumban törté­nik mindez, ahol általában a modern technika vívmányai láthatók, ezúttal azonban a maradványaikból meg­elevenített óriási robotállatok re­konstruált hangját hanggenerátorok idézikfel. Mi a közös a Góbi sivatag, a budai királyi vár és a velencei Canale Grande partján épített patrí­cius-palota között? Az őshüllők. A mongóliai leleteket /reklámszöve­gük szerint a világ legnagyobb őslé­nyei, vagy legalábbis ezek lábnyomai, tojásai vagy ezek nyo­mai, töredékei/ ugyanis világ körüli útra indították: jártak Budapesten is, aztán Velencében lehetett látni őket. Eközben a ragadozó vagy nö­vényevő ősállatok megszállták a könyvpiacot is. Se szeri, se száma a róluk szóló könyveknek. Ha a va­lóban tudományos, szakmai kiad­ványokat nem is számítjuk, a népszerű enciklopédiáktól a levele­zőlapokig, a kinyitható képesköny­vektől a rejtvényújságokig mindenféle kiadványban megtalál­hatók. A televízióban Denver, az utolsó dinoszaurusz című amerikai rajzfilmsorozat járja a világot. Ko­rábban meg a Flintstone család éle­tének keretét adták a nem mindig pontos őslénytani ismeretekkel megrajzolt ősállatok, köztük a házi­asított, leginkább fókaszerű lény, a magyar fordításban Dínó, a kis ör­dög, aki a rím kedvéért nálunk nem kap kaktusz-szörpöt. Játékboltok­ban és múzeumi standokon lehet kapni kis ősállatokat, ismert a sok­féle, felfújható szaurusz is. Mik is valójában ezek a mostaná­ban oly népszerű őslények? Évszá­zadokkal ezelőtt is ismertek voltak régi, kihalt állatok csontjai, testük lenyomatai vagy más maradványa­ik. Azután az emberi tudományos rekonstrukció csodálatos rejtvény- fejtői egyre pontosabb képet adtak az élet fejlődéséről. Ma is úgy tud­juk, mintegy 225 millió évvel ezelőtt merészkedtek ki a szárazföldre az első gerinces őshüllők. És mintegy 65 millió évvel ezelőtt zömmel ki is haltak, csak utódaik élnek, a mai krokodiltól a gyíkokig. Fénykoruk­ban voltak szárazföldi növényevők és ragadozók, erdei, mezei és siva­tagi példányaik. Sokan maradtak a tengerekben, mint a halgyíkok, má­sok repülni is tudtak, mint a mai repülő gyíkok, sárkányok és a ma­darak ősei. Méreteikben rendkívül nagy különbségek mutatkoznak: a tenyérnyi kis példányoktól a har­minc méteres sárkánygyíkokig ter­jed a skála. Igen sok fajuk fantasz­tikus testrészeket, szerveket fejlesztett ki. Szarvak, rücskök, hő­tároló pikkelyek, kicsiny vagy óriási karmok, tízméteres farok vagy foly­ton kicserélődő fogak /egy-egy állat összesen tizenötezer fogat is nö­veszthetett/, jónak ítélhető vagy vaksi szemek találhatók rajtuk. Lus­ta, nyújtózó állatoktól vérengző, ug­róbajnok őslényekig sokféle változatuk volt ismert. Rend- szertanilag zömmel hüllők, ám nép­szerűsítőik sok más, régi, kihalt állatot, például a mamutokat is kö­rükben szerepeltetik. A földtörténeti perm vagy triász kor­szak életkörülményeit sok részlet­ben ismerjük növények maradványai, lenyomatai és az ős­lények leletei alapján, ám minden­nek megelevenítéséhez sok fantáziára van szükség. Főként az állatok pontos rekonstrukciója so­rán figyelhető meg ez. A múlt szá­zadban a francia tudósok számítottak a legjobb ősállat-újra- rajzolóknak. Majd századunkban a németek vették át az európai pon­tos rekonstruálok szerepét. Amikor azonban a második világháborúban sok értékes, valódi leletük elpusz­tult, a franciák visszaszerezték a ve­zetést. Ekkor azonban az amerikai ősállat-leletek szakértői már egé­szen más utakon jártak, s maguk a leletek is különböztek. Az utóbbi év­tizedekben világméretűvé vált a régi leletek kutatása. Ennek megfelelő­en különböző rekonstrukciós isko- lákfejlődtekki. Nyilvánvalóan egyre inkább hallatják a szavukat a japán újraalkotók, akik plasztikus, szinte már mozgatható modelleket formál­tak. Noha mindenütt a szaktudósok segítik az őshüllők kicsinyített má­sainak készítését, a múzeumokban látható "teljes méretű" rekonstrukci­ókat pedig csakis ők készítik, jól megfigyelhető a tudósok ízlésvilá­gára valló különbségek. A francia őslények kecsesebbek, divatosak. A német őslények harapósabbak, fenyegetőbbek. Az amerikai őslé­nyek közül több mintha fogyókúrán vagy aerobic tanfolyamon vett volna részt. Mamut mozgatható képeskönyvben 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom