Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)

1992 / 3. szám

Loch Ness szörnyének őse, a Diplodocus A cseh ősállat-festő, Burian szerint a Góbi sivatagban mintegy hetven millió évvel ezelőtt élt Tarbosaurus bataar szürkésbarna, agyagszínű, hat méter magas és tizennégy mé­ter hosszú, igen gyors ragadozó volt, közel száz foggal, négy ujjú kar­mos hátsó lábbal, ám csak kétujjú csökevényes mellső lábakkal. Far­kával támasztotta meg magát, hát­só lábain futott. Közeli rokona, a Tyrannosaurus rex vagy tíz millió évvel korábban élt. Legjobb leleteit az Egyesült Államok hegyvidékeiről ismerjük. Nagysága nem tért el az előbbitől, ám "csupán" mintegy hat­van, egyenként tizenöt centiméter hosszú hegyes foga volt. Francia képeskönyvekben piros színűre festették, és zöldessárga kis nö­vényevő dinoszauruszokat harap- dál; a párizsi őslénykiállítás belépőjegyén viszont sárgászöldes csíkos állat, szeme fölött két kopo­nyadudorral. Távolibb rokona, a ti­zenkét méteres afrikai Spinosaurus hátán egy hosszú, talán két méteres átmérőjű szarulemez volt, amely a test hőmérsékletét szabályozhatta. Ennek ismerjüksárga, homokszínű, de téglaszínű rekonstrukcióit is. A mesekönyvek és képeskönyvek sztárja a huszonhét méteres Diplo­docus, mely gyenge fogaiból ítélve csak a zsenge növényeket fo­gyaszthatta. A legtöbb tudományos Tyrannosaurus rex mozgatható képeskönyvben rekonstrukció sárgásnak tekinti, ám kapható szürkében is. Minél fan- tasztikusabbak a leletek, annál meglepőbbek a modellek. Az észak-amerikai Stegosaurus hátán két sor szarulap volt. Ábrázolják ezt levél alakúnak, máskor inkább tö­visszerűnek, s az állat színe is vál­takozik a zöldtől a vörösig. Több "orrszarvú" állat is élhetett: három vagy öt szarvszerű fegyverrel /Tri- ceratops, Pentaceratops/. Itt a szar­vak nagysága, hajlása alakul a rekonstruálok ízlése szerint. A bőr színe lehet lilás, elefántszínű vagy akár homoksárga. A későbbi korok­ból a szibériai és alaszkai mamutok ábrázolása mutat jellemző stílusel­téréseket. Főként az agyarak ka­nyargása, a fülek állása és nagysága, a szőrzet milyensége függ a művészek ihletétől. Muzeológiailag és a tudo­mánynépszerűsítés mikéntjét te­kintve is élvezetes összehasonlítani a sokféle ősállat-bemutatást. A múlt században a nagy csontvázak vasszerkezettel összefűzött hatal­mas darabjai között, inkább alatt sé­táltak a múzeumlátogatók. A későbbi korokból életképeket raj­zoltak a falakra: legtöbbször az ősemberi csorda vadászik mamu­tokra. Az enteriőr jellegű bemutatás csak ritkábban volt lehetséges, több őslénytani, biológiai múzeumban azonban van dioráma. A könyvek­ben a képek színessé váltak, legú­jabban pedig az olyan kinyitható művek a népszerűek, ahol a lapok közé fűzött színes papírkivágás- modelleka lapok mozgatásával ma­guk is mozognak: rettenetes állkapcsukat csattogtatják, egymást eszik, vagy ormányát és fülét moz­gatja a mamut. A régebbi kis model­lek festett agyagból készültek. Ma a puha műanyag a divatos, amelynek például a torkába oda lehet tenni egy legelésző, jámbor őslény nya­kát. Persze, az ember is megjelenik e kis modellekben. Elejtett állatokat hurcol, arckifejezósét és "öltözetét" úgy szerkesztik meg, hogy emlé­keztessen a majomszerű ősre, de mégse riassza el a látogatót. Mint­hogy az őshangok rekonstrukciója a beszédfelismerő gépek elvén ala­pul, és nem sokban különbözik a válaszoló robotok hangjától, újab­ban egyre több a hangos rekonst­rukció is. Nem volna meglepő, ha mielőbb valódi robotrendszerű mo­dellek lennének kaphatók. Fliszen az a múlt, amit mi rekonstruálunk, a leghívebb barátunk. A legvesze­delmesebb ősgyík is engedelme­sen követi muzeológiánk és szuvenír-készítésünk fejlődési állo­másait. E modellekben végülis ma­gunkat jelenítjük meg: azt, ahogy mi idézzük vissza az évtízmilliós előz­ményeket. VOIGT VILMOS KEDVES OLVASÓINK! Mint előző számunkból már értesülhettek róla, a Múzsák Magazin megjelenése attól függ, sikerül-e valamilyen forrásból szert tenni az előállítási költségek és az árbevétel közti különbözet, az úgyneve­zett veszteség fedezetére. Ez idő szerint sajnos az 1992/4. számhoz ez az összeg nem áll rendelkezésünkre, de nem adjuk fel a reményt. Ha belátható időn belül nem készülhet el ez a szám, előfizetőink visszakapják az erre befizetett pénzüket. Bízunk benne, hogy ha késve is, de majd ismét megjelenhet lapunk, és Önök, kedves olvasóink kitartanak mellette: a szerkesztőség 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom