Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)
1992 / 3. szám
ját jeleníti meg, miközben a dráma cselekménye tovább szövődik. Ennek utolérhetetlen megoldását találjuk Mozart Don Giovannijában. A híres báli jelenet nem csupán a dráma legizgalmasabb mozzanatait sűríti magába, de egyúttal páratlan zenei bravúr is. Mozart egyidejűleg három táncot szólaltat meg és ábrázol a színpadon, három különböző ritmusban, hangvétellel, a szereplők társadalmi hovatartozásának megfelelően. A bálon résztvevő előkelőségek menüettet lejtenek, miközben egyetlen gondjuk, hogyan leplezhetnék le a házigazdát, Don Giovannit: maga Don Diovanni az új csábításra kiszemelt parasztleánnyal kontratáncot jár, míg szolgája, Leporello, akinek az a szerep jutott, hogy Zerlina féltékeny vőlegényét elfoglalja, tenyeres-talpas német táncra készteti a vonakodó parasztfiút. E három, merőben különböző tánczene csodálatos egységgé olvad, a közönség visszafojtott lélegzettel figyeli aszín- padon felsorakoztatott zenészeket és a tetőpontjához közeledő dráma kibontakozását. Szívesen alkalmaz operáiban színpadi táncot a drámai zene Monteverdi után legnagyobb olasz mestere, Verdi is, akár a látványos betétszám, akár a drámai konfliktus lehetőségeit kimerítve. Drámai táncjeleneteiben Verdi elsősorban a szenvedélyek ábrázolását tartja fontosnak, a tánc színpadi kivitele és maga a tánczene is másodlagos jelentőségű számára. A Rigoletto menüettje, mint szituáció, erősen emlékeztet a Don Giovanni báli jelenetére. A táncolók itt is bonyolult cselszövésben merülnek el, és szóba kerül a mantuai herceg legújabb szerelmi kalandja is. Az izgalmas cselekmény kibontakozásának tetőpontját jelzi a színes báli forgatag Verdi Álarcosbál című operájában is, itt azonban a tánc még inkább a háttérbe szorul, hiszen a maskarába bújt ünnepi vendégsereg szenvedélye egy ember élete körül viharzik. Legszervesebben éppen abba az operájába építette be Verdi a színpadi táncot, amelyet Párizs számára, a balett hazájánakszínpadára írt: a Don Carlosba. A tánc itt már nem formális ünnepség, nem öncélú ringatózás, sokkal inkább az udvari viselkedés, a tetszetős külsőségek jelképe. A dráma elején Erzsébet királyné fogadja Posa márkit, aki Don Carlos üzenetét hozta. Könnyed lejtésekkel himbálódzik a zene hangjaira a látszólag gondtalan udvari társaság, de Posa szavai mind Erzsébet, mind udvarhölgye, Eboli hercegnő lelkében heves vihart kavarnak. így lesz a könnyed társalgásból tragédia Gluck: Orfeusz Gounod: Faust előhírnöke, így leplez le a tetszetős ritmikus mozgás a szívek mélyén rejlő gyógyíthatatlan sebeket. Századunk elején Richard Strauss színpadi műveiben hódít ismét teret a tánc. Salome hétfályoltánca magában álló jelenség, nem sorolható sem az öncélú közjátékok, sem az összefüggő drámai táncjelenetek műfajához, ám mindegyikből megőriz valamit e vibráló szenvedélyű, buja zene fülledt érzékisége, amelyet a zeneköltő a hangszerelés mesteri ötleteinek segítségével juttat kifejezésre. PÁNDI MARIANNE 43
