Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)

1990 / 1. szám

Májusfa Mezőkövesden, 1931 Májusfa Boldogon a harmincas években

4

Májusjáró lányok, Cigánd, 1931

őrizték, nehogy ellopják vagy elcsúfítsák tréfás kedvű csínytevők vagy elutasított udvarlók. Ha a leány nem volt elégedett a kapott fával, vagy nem kedvelte azt, aki hozta, akkor Ecséden például ő maga is állíthatott fát a szalmakazal tetejére. Rendszerint rossz bögréket, üres üvegeket, rongyokat kötöttek fel az ilyen fákra. „Limlomos" májusfát haragos szomszédok állítottak egymásnak. Rátarti vagy csalfa lányok és a vénlányok helyenként elcsúfított fát kaptak. Egerbocson szégyenfának nevezték az ilyet, mely lehetett száraz kóró vagy tövises ág. A legénybanda közös műveként döglött tyúkokkal, békákkal, záptojással és hasonlókkal „ékesített” gallyakat is kaphattak az arra érdemesek, például Tasnádszántón, Dobrón vagy Krasznamihályfalván. A májusfák néhol egyetlen napig, másutt a hónap végéig, pünkösdig, elvétve egész nyáron át álltak. Bontásuk jobbára szervezett ünnepély, tréfás versenyek, tánc és játék közepette zajlott. Május elseje nemcsak Magyarországon, hanem Európában másutt is nevezetes tavaszünnep, melynek szerves, tartozéka a májusfa. Földrajzi elterjedtsége nem egyenletes Európában, nem is mindenütt ismerik mind a két típust. Viszont ha nem május elsejéhez kapcsolódva, de a tavasz folyamán, valamely más napon szinte mindenütt meg lehet találni a zöld ágat, sarjadó lombú fát és a kapcsolódó szertartásokat. Nem tudjuk pontosan, hogy például Bretagne-ban miért nem találjuk meg a falu májusfáját már a XVIII, században sem, s miért éppen Picardiában maradt meg a lányoknak állított májusfa még ebben a században is. A francia forradalom Idején meg Párizsban éppen a szabadság fájaként kapott újabb értelmezést a májusfa. Az egyéni és közösségi változatok alapvetően nem válnak el egymástól