Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 3-4. szám
A képen két mezítelen hölgy látható a fürdőkádban. A márványon világos, fénylő kendő, a keretet súlyos vörös selyemfüggöny adja. A kép keletkezésének idején, a XVI. században Francia- országban a fürdés szokásának még alig-alig hódoltak. A reformáció és az ellenreformáció szigorú erkölcsű prédikátorai elátkozták a helyet, ahol férfiak és nők a fürdés mellett a társas élet örömeinek és a szórakozásnak is hódoltak, és sürgető szavukra a középkorban még szép számban fellelhető fürdőket már régen bezárták. A szifilisz megjelenésével a fürdők ráadásul veszélyessé is váltak. Hamarosan az orvosok is szentesítették a fürdőzéstől való tartózkodást. Jean de Renou orvos szerint „Kezet mosni azért mindenesetre lehet, a lábfejet azonban csak ritkán érheti víz és a fejet lehetőleg soha.” A képen látható két hölgynek szemlátomást esze ágában sincs fejét-arcát vizzel érinteni, és bizonyára nem a tisztálkodás kedvéért für- dőznek. Az idő tájt az udvar szép hölgyei előszeretettel festetik le magukat a folyóból való kiszállás vagy a forrásban való fürdés közben, s úgy vélik, így a pogány istenségek közelébe kerülnek. Firenzei és bolognai festők a fontaineb- leau-i kastély „szép kert" termeit mindenféle ledér istennőkkel és nimfákkal díszítik. Az építőmesterek termek egész sorát alakítják ki ilyen célokra, ezek az úgynevezett appartements des bains-ek, amelyek pihenőszobákból, öltözőkből és márványfürdőkből állnak. A kép festőjét nem ismerjük, művét nem látta el kézjegyével. A festmény keletkezésének időpontját szintén csak találgatni lehet. A két hölgy hajviselete az 1594 és 1598-as évek közötti időszak divatjára utal. A mű egy későbbi másolatának felirata pontosan megadja, kiket ábrázol a kép: a jobb oldali szőke hölgy Gábriellé d'Estrées, a király kegyencnője, kis híján még királyné is lett belőle. Az 1573-ban született Gábriellé tizenöt éves korában került III. Henrik király botrányoktól hangos udvarába. Hamarosan beszélték róla, hogy sokak szeretője volt, többek között a jóképű de Bellegarde hercegé is. III. Henriket a Francia- országot évtizedek óta megosztó vallásháborúkban meggyilkolták, törvényes örökösének, a későbbi IV. Henriknek azonban előbb meg kellett hódítania saját országát, hiszen protestáns lévén a katolikus alattvalók elutasították. Oldalán fő- istállómesterként ott harcolt de Bellegarde is, aki elkövette azt a „baklövést", hogy IV. Henriknek mesélni kezdett szép szeretőjéről, Gabrielle-ről, majd 1590. november 7-én be is mutatta őt a királynak. Gábriellé d’Estrées minden bizonnyal megtestesítette korának nőideálját: „Arca sima és áttetsző volt, mint egy gyöngyszem, olyan finom és fényes.” Pedig ezt nem egy hízelgő udvaronc írja róla, hanem Mademoiselle de Guise, akinek jó oka lenne arra, hogy Gabrielle-t kritikusan vizsgálja, hiszen ő ugyancsak pályázott a király kegyeire. Az akkoriban divatos sápadtság érdekében a hölgyek vastag fehér festékréteggel fedték arcukat, sőt vállukat és keblüket is, ajkukat és a mellbimbójukat pedig pirosra színezték. Szemöldöküket kitépkedték, finom ívű vonalat húztak a helyére, púderrel festették hajukat vagy parókát viseltek. A kedvelt szőke színt úgy érték el, hogy hajukat erős tinktúrákkal fehérítették, aztán hosszabb időn át a napon tartózkodtak, ám gondosan ügyeltek rá, hogy fehér bőrüket a napsugár ne érje. Gábriellé anyai ágon olyan családból származik, amelyről a krónikás Tallemant de Réaux hangsúlyozott tisztelettel így ír Kis történetek című munkájában: „minden idők nemzetségei közül ez Monnot: Diana felfedi Callisto terhességét adta Franciaországnak a legtöbb gáláns kalandokra mindig kész hölgyet, huszonötöt vagy huszonhatot, akik akár apácák, akár férjes asszonyok voltak, a szeretkezést mindig nagy kedvvel gyakorolták”. A férjezettek közül való Gábriellé édesanyja is, aki megszökött egyik szeretőjével, amikor gyermekei még kicsik voltak. Gábriellé egyik leánytestvére, a maubuisson-i apátnő, akinek azért kellett elhagynia a kolostort, mert különböző apáktól tizenkét gyereket hozott a világra. A kádban Gábriellé mellett másik leánytestvére, Julienne látható, aki állítólag egyszer fedetlen keblekkel jelent meg szószék alatt, ahol egy kapucinus barát prédikált. A jámbor barát ezután kénytelen volt elmenekülni a városból, hogy távol tartsa magát a hölgy szenvedélyétől. A fürdőkádban ülve Julienne karcsú ujjaival megfogja nővére pirosra festett mellbimbóját. A néző figyelme óhatatlanul erre a mozdulatra összpontosul. A konvenció előírja, hogy a modell rezzenéstelen arccal és mozdulatlanul ábrázoltassék, így csak a kézmozdulatok érzékeltetik, hogy a képen szereplők hús-vér emberek. Julienne kézmozdulata akár arra is utalhatna, hogy a két testvér között leszbikus kapcsolat van. A mozdulat azonban a kortársak számára egészen mást jelez: Gábriellé terhességét. A terhesség e ritka rejtjelével Monnot francia szobrász egyik márvány domborművén, is találkozunk. A reliefen Diana három nimfa társaságában felfedi Callisto terhességét. A jobb oldali nimfa mutató- és hüvelykujjával érinti Callisto mellbimbóját, utalván annak Jupiterrel való bűnös kapcsolatára. Gábriellé négyszer esett teherbe IV. Henriktől. Az 1594-ben született fiút, Cézárt még egy fiú és egy lány követte, 1599-ben pedig ismét várandós lett. IV. Henrik felesége, Valois Margit, akitől már régen különváltan él, nem szült neki gyermeket, sem neki, sem a birodalomnak nincs örököse. A király természetes fiakat szép számmal nemzett ugyan, el is ismerte őket, de egyszer sem azzal a pompával, amellyel Gábriellé gyermekeinek születését ünnepli. A király mindazt, amit a nőkben nagyra tart, a termékenységet, „az alak szépségét, visszafogott viselkedését, a lélek és szellem szelídségét" Gábriellé személyében találja meg. Gábriellé állítólag először nem mutatott komoly vonzalmat a király iránt, sokkal jobban kedvelte annak főistállómesterét. Az Estrées- család azonban tetemes anyagi előnyökért cserébe kész volt Gabrielle-t a király ágyába tuszkolni. Mindenesetre ezután is többször előfordult, hogy amikor a király az ajtón át belépett Gab- rielle-hez, Bellegarde az ablakon át távozott. A király félve attól, hogy esetleg összeházasodnak, Gabrielle-t gyorsan hozzáadta egy férfiúi erejét 28
