Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 1. szám
Az akadémiai dombormű, 1893 A századforduló körüli magyar szobrászat egyik jelentős, de mégis méltatlanul elfeledett művésze Holló Barnabás, aki a legtöbb forrás szerint 1866- ban (bár a Zádor—Genthon-féle Művészeti Lexikon és a mester farkasréti sírjának felirata szerint 1865-ben) született, a Gömör megyei Alsóhangony- ban. Budapesten, az Iparművészeti Iskolán, majd Strobl Alajos tanítványaként tanulta meg a mintázás fortélyait. Hosszabb időt töltött Rómában; ott a művészeti élmények, idehaza pedig pártfogója, gróf Szirmay Alfréd serkentették munkára. 1891-ben a Magyar Tudományos Akadémia elhatározta, hogy Széchenyi István születésének 100. évfordulója alkalmából az Akadémia palotáján domborművet helyez el, azt az eseményt megörökítve, amint a fiatal Széchenyi az 1825-ben megnyílt országgyűlés kerületi ülésén egyévi jövedelmét felajánlja az alapítandó tudóstársaság javára. Báró Eötvös Loránd, az Akadémia elnöke egy alkalommal Strobl műtermében járt, és megemlítette a tervet. A fiatal Holló, Strobl egyik legtehetségesebb tanítványa, Eötvös megbízására a domborműhöz vázlatot készített, amelyet az Akadémia tetszéssel fogadott, és a kivitelezésre nagyobb összeget szavazott meg, felszólítva a Széchenyi által alapított intézeteket is, járuljanak hozzá a mű költségeihez. Gyűltek az adományok, Hollót pedig megbízták a nagy minta elkészítésével. A művész oly lelkiismeretesen tanulmányozta a jelenet szereplőinek arcképeit, hogy nem készült el a határidőre, s csak 1893 januárjában hullott le a lepel a domborműről. A ragyogó térhatású Rejtőző ismerősök Körösi Csorna Sándor, 1909 A Millacher-kút, 1904 Greguss Ágost, 1913
