Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
Postakocsik az első vonatok idejéből A bécsi gyorskocsi 1830-ban Dutismm KOSA A hazai utazások történetében külön fejezet illeti meg a sajátos személy- szállító postai jármüvet, a delizsánszot, melynek francia eredetiből származó (voiture de diligence: gyorskocsi) és mai szóhasználatunkból kikopó neve korszakot jelölő volt. A XVIII, század második fele és a XIX. századnak a vasút térhódításáig terjedő szakasza a delizsánszok világa volt. A kocsiposta természetesen nem a XVIII, század találmánya, mint mondani szokás, már a régi rómaiak is ismerték. Hazánk területén Mátyás király teremti meg az akkori viszonyokhoz mérten kényelmes és gyors közlekedést biztosító kocsipostát a Bécset Budával összekötő úton. Bonfini feljegyzései szerint „Mátyás király hihetetlen gyorsasággal utazott, úgyhogy gyorsszekéren százezer lépésnyi (kb. 75 kilométer) utat is megtett." A rendszeres postaszolgálat a hódoltság korában azonban épp olyan végveszélybe került, mint maga az ország. A XVII. század végére kietlen pusztasággá vált Magyarország középső része, és az elvadult tájakon utazni nemcsak élet- veszélyes, hanem szinte lehetetlen volt. Ezalatt Európa többi részén egyre gyorsabb ütemben fejlődött a postaszolgálat, például Németországban Taxis herceg, német birodalmi vezérpostamester járatai már a főbb útvonalakat behálózták, bár a háborúk ott is megszakították a terjeszkedést. Angliában a XVII. század közepén menetrendszerűen közlekedtek személyszállító szekerek, Franciaországban ugyanekkor 43 várost kötött össze Párizzsal rendszeres postajárat. A postahálózat újbóli kiépítésére II. Rákóczi Ferenc alatt került sor, azonban zömmel csak Felső-Magyarországon. Utasszállítást elsősorban a fejedelmi futárok és követek vehettek igénybe, magánszemélyt csak útlevél vagy a főpostamester nyílt rendelete alapján lehetett szállítani. Bizton állíthatjuk, hogy a fejedelem postai és közlekedési hálózata a fejlődés olyan fold
