Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 4. szám

A szűz és a gödölye tartozik, hogy 1945 után majd’ negyven évig „süllyesztőbe” került, ám a Filmmúzeumban történt bemutatásakor annyi év után ismét elsöprő sikert aratott. A következő év, 1940 őszén készült a Hazajáró lélek, ami egy 1923-ban írt színművének a filmváltozata. Ez már Zilahy Lajos önálló rendezése. Formá­ját, szerkezetét tekintve ebben a művében egyértelműen megmutatkozik Zilahynak a transzcendentális iránti fogékonysága. A kissé együgyűnek is nevezhető alapötlet az, hogy az építészmérnök férj (Páger Antal) lelke ha­lála után „hazajár", s minden kritikus helyzetben figyelmezteti özvegyét, Máriát (ismét Karády Katalin) a „jóra”. Ez a kétség kívül banális ötlet azonban végül is nem torkollik ködös misztikumba. A filmet ugyan nem lehet sikerült műnek tekinteni, a részletekben mégis megmutatkozik Zilahy rendezői tehetsége. Ilyen például a mulató ironikusan megrajzolt világa, a szellemesen megformált mellékfigurák, mint Kiss Manyi, Csortos Gyula, Mály Gerő, Vaszary Piri. Az is elgondolkodtató, hogy a film Olaszországban, az ottani 1943-as bemutatót követően hét éven át állandóan műsoron volt. 1941-ben forgatta Zilahy a Szűz és a gödölyét. Szimbolikusan is értelmez­hető a témaválasztás, a hamisított reneszánsz festményen meggazdagodott, régi erejét állandó marakodásban felemésztő nagypolgári család életének vászonra vitele. Külön érdekesség, hogy míg két évvel korábban a hivata­los közvélemény elutasította a Halálos tavaszt, a Szűz és a gödölye 1941 novemberi bemutatóján megjelent Bárdossy László miniszterelnök, Hóman Bálint kultuszminiszter és Antal István államtitkár is - miközben Zilahy La­jos az antifasiszta ellentábort képviselte. Maga a film inkább „gondosan rendezett színielőadás filmen”. S hogy ilyen lett, abban nagy szerepet ját­szott az óriási baklövést jelentő színészválasztás is: a színházban zseniális Bajor Gizi és a filmbe sikerrel berobbanó Karády Katalin együtt szerepel­tetése, A helyzetet Nemeskürty István így érzékelteti: „Bajor Gizi remény­telenül színpadias alakítását a mozgófénykép valósággal kitaszítja magá­ból, és a sors kegyetlen tréfájaként éppen a Bajornál kevésbé tehetséges Karády Katalin természetes életszerűsége fokozza Bajor deklamációját he­lyenként elviselhetetlenné, s ami rosszabb, teszi nevetségessé." Zilahy eb­ben a filmjében sem tagadja meg magát: a zavaró színpadiasság mellett a cselekmény keretét adó természeti képek, a zúgó erdő, a hegyvidéki táj, p faúsztatás egyértelműen jelzik az alkotó művészi törekvéseit. Eközben egy sikerült vígjáték is létrejött (ismét Karádyval és Jávorral a főszerepben) a Pegazus filmvállalatánál, aminek rendezését Zilahy Farkas Zoltánra bízta. Az Egy tál lencse forgatókönyvét pedig Nagy Lajos és Tersánszky Józsi Jenő írta. A Sári bíró forgatókönyvét Tersánszky Józsi Jenő, a Szép csillagét pe­dig Móricz Zsigmond Betyár című regényéből Jankovich Ferenc írta. 1943-ban készült el Zilahy utolsó filmje, a Valamit visz a víz, az 1945 előtti magyar filmgyártás egyik legjelentősebb alkotása. Zilahy Lajos ideális ren­dezőtársat talált Oláh Gusztáv operaházi rendező és díszlettervező szemé­lyében, aki a Moziújság 1943 júliusi számában így nyilatkozott együttműkö­désükről: „Zilahy az én tapasztalataimat inkább a képszerű beállításokban használja fel, a színészi részt nem én irányítom.” A rendezői kettőst pazarul egészítette ki Makay Árpád operatőr. A változatos, kifejező kamerakezelés nemcsak a táj szépségeire összpontosít és atmoszférát teremt, de a hősö­ket is jellemzi, belső világuk állapotát is kifejezi. A víz a filmben mint az emberi lét őseleme jelenik meg, József Attila Ódájából származó idézettel egybemontírozva. A Valamit visz a víz története „időtlen időben, ismeret­len országban" játszódik. A „neve nincs" folyó nemcsak a film térbeli ren­dezőelvévé válik, hanem általános, a mű egészét átfogó szimbolikus értelmű gondolati rendszerré teljesedik ki. Az ismeretlen folyam örvényeiből bukkan fel sorsszerű váratlansággal a névtelen (Anada) végzet asszonya, szinte a gonosz vízitündér megtestesítőjeként, hogy hirtelen a folyamhoz hasonló örvénylő mélységekbe rántsa a békés halász (a Férfi) nyugodtan ballagó életét. A film szerkezete a Halálos tavaszéhoz hasonlóan az „egy férfi - két nő" képletén alapul. A férfi (Jávor Pál) a mindennapok jóságát és biz­tonságát jelentő feleség (Pápay Klára) és a kozmosz titkaival felruházott végzet asszonya között vergődik. A szelíd érzelem és a vak szenvedély ket­tőssége juttatja el a bűn gondolatáig, ami addig idegen volt tőle. Mind­két „női kép", a tisztaság és a démonikus, az ő lelkében lakozik. Zilahy keze nyomán azonban a film túllép a személyiség birodalmán: a démoni­kus hatalmak elszabadulásának veszélyét érzékelteti. 1944 januárjában mu­tatták be, s rövidesen bekövetkezett Magyarország német megszállása. BÍRÓ GYULA Halálos tavasz 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom