Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 4. szám

hiányzik a cölöpnyom. Habár ez a kétoszlopos megoldás is jellemző a kora középkori germán földbe vájt hajlékokra, talán zömmel gazdasági épületekre, (így West Stow és Mucking angol­szász telepein is), mégis inkább az a szerkezet kapcsolható szorosan hozzájuk, amelynél három­három oszlop'alkotta a fölépítményt. A Közép-Tiszánál Szolnok és Kengyel határában több ilyen lakóépítményt tártunk fel. Ezeknél az épületeknél mind a négy oldalon lehetett épített fal (tapasztott vesszőfonat, gerendafal), ellentét­ben a kétcölöpös házakkal, ahol inkább csak az oromrészen volt ilyen. Ezeket a sokcölöpös haj­lékokat tekinthetjük félig földbe mélyítetteknek. A gepidáknak a Tisza mentén voltak olyan kuny­hóik is, amelyekben négy tartóelem figyelhető meg, az oldalak közepén vagy a sarkokban. Itt valamilyen épített falú, koszorúgerendás megol­dást alkalmazhattak, miként a hatoszlopos há­zaknál is. A néhány oszlophely nélküli viskónál szarufás tetőszerkezet tételezhető fel, mint pél­dául Szelevény-Bohonyaparton. A házak bejára­tára általában alig rendelkezünk biztos útmuta­tással. A Közép-Tisza-menti kora Meroving-kori telepkutatások a magyar archeológia régi hiá­nyosságát pótolják. Az 1980-as esztendőkig tartó elmaradás különösen akkor tűnik ki, ha összeha­sonlítást teszünk az erdélyi munkálatokkal: a Malomfalván, Maroscsapón, Baráthelyen végzett feltárások már az 1950-es évtized elején megin­dultak. Napjainkra azonban a magyar kutatás az Alföldről mennyiségben és minőségben ehhez mérhető, ezzel egyenértékű V—VI. századi emlék­anyagot mutathat fel. CSEH JÁNOS 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom