Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
„A germánok népei nem laknak városokban, ez eléggé ismert dolog, de még csak azt sem tűrik, hogy lakóhelyeik érintkezzenek. Egymástól elkülönülve, szétszórtan élnek, ahol egy forrás, ahol egy mező, ahol egy liget megtetszett nekik. Falvakat építenek, de nem a nálunk szokásos módon, hogy a házak kapcsolódjanak és érintkezzenek: ki-ki térséggel veszi körül otthonát, akár hogy így védekezzenek a tűzesetek ellen, akár mert járatlanok az építkezésben." - írja Tacitus. Az utóbbi esztendők jelentős kutatásai eredményeként ismerkedhetünk meg a kora népvándorlás kori gepidák Tisza menti hétköznapjaival, szállásaival, gazdasági életével. Azok a Tisza menti, bal és jobb parti lelőhelyek, amelyeken a szolnoki Damjanich Múzeum régészei leletmentő ásatásokat végeztek, Tiszafüredtől Kunszentmár- tonig húzódnak. A gepidák a Tisza, Körösök és a Maros öntözte síkságon nem építettek olyan, döntően oszlophelyek révén „megfogható” felszíni házakat, mint amilyenek a germánok lakta Európában szinte mindenütt előfordulnak. Viszont az Al-Duna mentén a kostoláci (Viminacium) bizánci erődnél bizonyosan, az erdélyi Malomfai- ván és Kisgalambfalván inkább csak föltételez- hetően léteztek ilyenféle épületek. A Tisza mentén csupán földbe, illetve félig földbe ásott kunyhók találhatók, így kétségtelen, hogy errefelé zömmel ezek voltak a lakóházak. A szolnok-zagyvaparti emlékanyag alapján kitűnik, hogy a magaspartokon, vízjárta részek teraszain viszonylag nagy területen, többszáz méterre elhúzódóan, egymástól különböző távolságra helyezkedtek el a települési egységek. Egy-két- három házat, néhány vermet, kutat, sütő- és fazekaskemencét (talán szabadtéri tűzhelyet is) foglaltak magukba. Mindazonáltal elképzelhető, hogy ezeken a tömbökön belül az egyes kuny/ / / hók és maguk a gócok nem egyidőben léteztek. Igen-igen laza szerkezetű településekről beszélhetünk tehát, afféle tanyákról. Ilyen telepek, paraszti gazdaságok a hermundurok utódainál Thü- ringiában, a mai bajorok őseinél, Baden-Württemberg alamannjainál, Austrasiában a frankoknál, s a szigetország angolszászainál is voltak a kora középkorban a nagyobb, faluszerű települések mellett. Gepidiában ezen utóbbin éltek a gotokkal rokon keleti germánok az erdélyországi Malomfalván, a Maros fölé emelkedő platón. A tanyák, tanyacsoportok meglétét egyébként a kisebb temetők, sírcsoportok is bizonyítják. Ezek a szálláshelyek, mint az a Tiszazugban folytatott régészeti-topográfiai munkálatok alapján megállapítható, olyan, néhány négyzetkilométeres területre eső együtteseket is alkothattak, amelyeket a nyugatabbi germán népcsoportoknál is ismer a kutatás. A kora népvándorlás kori hajlékok lakóterét egyszerű, egyosztatú, többé-kevésbé szabályos négy- szögletes (négyzet vagy téglalap alakú), lekerekített sarkú, hat-tizennyolc négyzetméter alapterületű gödör alkotta, amely egy-másfél méter mélyen volt beásva a földfelszín alá. Az oldalfalakat függőlegesen képezték ki. A vízszintes padló kemény, letaposott, esetleg döngölt vagy tapasztott. A falakat ugyancsak megerősíthették „sározással" (agyagtapasztással), ámbár erre biztos adatok alig vannak. Tipikus jelenség, hogy a viskókban néhány kivételtől eltekintve nincs sem tűzhely, sem kemence. A falaknál lévő üregek tárolóhelyekként szolgálhattak, s hosszanti padkára is van példa.. Egyes házaknál nagyszámú karóhelyet lehetett megfigyelni, kérdéses azonban, hogy ezek mi célt szolgáltak. Az Alsó-Zagy- va-vidéki kutatások nyomán szövőszék helyének rögzítéséről számolhatunk be. Tiszafüreden egy műhely került elő. A kunyhók felső részére, fából, szalmából, nádból, gallyból, esetleg földből rótt tetőzetére a járószintbe süllyesztett cölöpök nyomai vetnek fényt. Ezek az oldalak közepén és a sarkokban helyezkedhetnek el, szóródásuk és számuk alapján képzelhetjük el szerkezetüket, amelyek tulajdonképpen az ágasfás- szelemenes-nyeregtetős és a koszorúgerendás- nyeregtetős-sátortetős megoldás különböző változatait tárják elénk. Leggyakoribb az, amikor a fedél a nyugati és a keleti oldalon fölállított tartókon nyugodott, így Tiszaszőlős környékén, Szol- nok-Zagyvaparton, Kengyel—Baghy-homokon is. A gerinc-taréjszelement kiegészítésképpen középen is megtámaszthatták. Több példa van ugyanakkor arra, hogy a konstrukció nem teljes, azaz Tiszafüred-Morotvapart, kora Meroving kori gödörház Szolnok-Zagyvapart, hatoszlopos keleti germán építmény 6
