Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
ORCELÁNBA LVADT ÉPEK „A pyrophotographiai kezelésmód minden más nemű fényképészeti módszert felülmúl, s egy valóban jól sikerült porczellánkép, minden más módon készült fényképeknek valóságos koronája.” - idézi Lem- linget Veress Ferenc, a magyar fényképezés kiemelkedő alakja a fotó- kerámia készítését ismertető cikksorozata elején. Majd így folytatja: ,,E képek kitűnő tisztaságuk s finomságuk mellett - ha el nem törnek — évezredekig megmaradnak. Ezeket felbontani vagy színükben meghalványítani nincs hatalmában sem a nap sugarának, sem 700 °C heves tűznek. Ahol ilyenek vannak, az a város, az az országrész elsüllyedhet s évezredek múlva, ha ismét felszínre kerül, (pl. ásatás alkalmával) a pyrophotographia valamely épen maradt edényen vagy üvegen, akkor is oly élénk és tiszta marad, mint amilyen akkor volt, midőn az égető kemenczéből kikerült." Ennek a különleges, a többi fényképészeti eljárástól megjelenésében merőben elütő technikának ránk maradt darabjai valóban kitűnnek részletgazdagságukkal, finomságukkal és szokatlan, különös megjelenésükkel, hiszen medalionon, tálon, poháron, serlegen, ékszertartón, teáskészleten, virágcseréptartó kaspón egyaránt találkozunk velük. A hazai kutatás azonban eddig alig foglalkozott e sokszor csodálatos szépségű darabokkal. Ennek oka egyrészt az, hogy a fotókerámia készítésének technikája szinte teljesen feledésbe merült. Másrészt, ezek a tárgyak két szakterület: a porcelángyártás és festés, valamint a fényképezés határán állnak, s ezért egyik kutatóinak figyelmét sem vonták még eléggé magukra. A fotókerámia készítése nagy elméleti tudást, technikai felkészültséget, ügyességet és komoly anyagi befektetést igénylő eljárás. A fényképésznek nem csupán a jó minőségű negatívot és pozitívot kellett elkészítenie, hanem különféle eljáTeleki László és Teleki Klementina rások segítségével a képet a porcelánon, üvegen (sokszor domború vagy homorú felületen) elhelyeznie, a tárgyat adott esetben festéssel, aranyozással díszítenie is, majd a műterméhez tartozó dekor-kemen- cében, hét-nyolcszáz fokon kiégetnie is. Fotókerámiát első ízben 1855- ben, a Párizsi Világkiállításon mutattak be, ahol Veress Ferenc is megcsodálta. Pénze nem lévén az eljárás megtanulására, maga kísérletezte ki kolozsvári műtermében, ahol 1868-ban állította föl első kis kemencéjét. A technika részletes ismertetését a Fényképészeti Lapok című szakfolyóiratában tette közzé. A fotókerámia készítését ismertető Veress Ferenc készítette tál 3