Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
resnie a királyi családnak, s akkor a liturgia és a ceremónia szabályai szerint szükség volt e méltóságjelvényre a templomba való ünnepélyes be- bonuláshoz. Ilyen csavart nyelű kereszt dombor- mívű ábrázolása látható Boldog Gizella királyné sírlapjón is Passauban, a niedernburgi egykori bencés apácamonostorban lévő síron. István a pogány magyarság megtérítésében, az egyházi szervezet kiépítésében Gizellát társának tekintette. Ezt tanúsítja István nagyobbik legendája és a Hartvik püspök szerkesztette legenda is. Ezért ábrázolták e méltóságjelvényt Gizella sírlapján is, ugyanis királyi férje révén, mint uralkodásban társa, jogosult volt erre. Egész Európában csak e két korabeli ábrázolás ismert. Minden egyéb nyeles keresztábrázolás a sírlapokon geometrikus és elnagyolt, tehát nem használatban volt méltóságjelvény másolata. Éppen ezért történelmünk páratlan értékű ereklyéje a tihanyi kripta és a királyi sírlap. András király gyermekei közül a magyar történelemben csupán a szerencsétlen sorsú Salamon király játszott szerepet. A legkisebb fiúgyermek, Dávid herceg csupán néhány éves volt, amikor atyja 1060-ban elhunyt. Neve csak akkor bukkan fel ismét, amikor már életének negyedik évtizedében volt. 1092-ben Szent László Szabolcsba egyházi zsinatot hívott össze. A zsinati határozat 5. fejezetében arról rendelkezett, hogy a monostorokat vagy templomokat alapító, építtető kegyurak, ha az egyházi létesítmény fenntartására ígért vagyont vonakodnának megadni, akkor a püspök ítélete kényszerítse erre őket. Minden valószínűség szerint ez a határozat összefüggésben lehet Dávid hercegnek fennmaradt egyetlen (ingatlan-átruházási tartalmánál fogva országosan is első) adománylevelével, amelyet ebben az időben hitelesített és adott ki László király, Dávid unokatestvére. Az oklevél ide vonatkozó szövegrésze szerint: „A szentegyház valamennyi jelenlegi és jövendőbeli híveinek a tudomására hozzuk, hogy a tiszteletre méltó Dávid herceg saját és szüleinek bűneinek a bocsánatára - László, a legkeresztényebb király engedélyével - Szent Ányos tihanyi monostorának adományozta mindezeket”. Ez azt is tanúsítja, hogy András egyetlen élő fia gondoskodik családja monostorának a javáról. Ebből jogosan következtethetünk arra, hogy Dávidot is a tihanyi kriptában temették el. 1211. május 29-én keltezett oklevelében II. András király, több évvel korábban kiadott rendelkezésének megfelelően összeíratta a tihanyi apátság népeit és birtokait az 1055. évi alapítólevél alapján és a későbbi állapotok figyelembe vételével. Ez az oklevél kétezernyi személy- és helynevet tartalmaz, nagy részük ősi magyar név. E páratlan értékű latin nyelvű dokumentum így ír: „Tehát ezen tény figyelembe vételével, üdvösen megemlékezve tisztelt emlékű elődünkről, András királyról, Tihany hegyén az általa Szent Ányos tiszteletére alapított monostorban, ahol most is az alapító - kegyesen és jámborul eltemetett - teste pihen . .." Az alapító király tihanyi sírjának hitelességét ez az oklevél bizonyítja legrégebben. Ké- zai Simon az 1820-as években írt Gestájában ez olvasható az alapító királyról és fiáról: „András úr pedig meghalt uralkodásának tizenötödik évében és Tihanyban, saját monostorában, Dávid fiával van eltemetve”. 1990-től ismét Szent Benedek fiai őrködnek Tihanyban András király sírja felett, akinek akaratát az alapítólevélben megfogalmazott módon teljesíthetik: „Az isteni szolgálat serény és fáradhatatlan végzésére, sőt a szentek dicsőítésére és tiszteletére a szerzetesek testületét gyűjtöttük oda”. UZSOKI ANDRAS A kripta nyugat-kelet irányú metszete A Gizella királyné sírját fedő lap, Passau 29
