Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
Testsúllyal meghajtott varrógép Heyer-féle varrógép Gőzgéppel meghajtott varrógép osszú volt a fejlődés útja a kézi varrástól a lábpedállal vagy a gőzgéppel meghajtott varrógépen át az elektromos, programozható mai varrógépig. A varrás ősi módszere még az időszámítás előtti időkben alakult ki. Az első „ruhaanyagot", a bőröket és szőrmét hegyes szerszámmal, kővel, bokrok tüskéjével, meghegyezett ággal, csontszilánkkal vagy halszálkákkal lyukasztották ki, majd növényi rostokat fűztek bele. A franciaországi dordogne-i barlangokban például az i. e. 20 000 tájáról származó csonttűket találtak. Az ókorban már ismerték a mai tű ősének számító lyukas, ágynevezett füles tűt, mint erről az újtestamentum a tevéről és a tű fokáról szóló hasonlata is tanúskodik. A fémek megismerése után először bronzból, majd kovácsolt vasból készült a varrótű. 1370-ben a nürnbergi tűmívesek már céhben dolgoztak. Ők a tű fülét még a huzalvég lapításával, felhasításával, és a két szárvég összeka la palásával készítették el. 1625-ben John Tilsby megalapította az első nagy varrótűgyárat az angliai Gloucestershire-ben. 1817-ben az amerikai Seth Hunt egy „automata" tűgyártógépre nyújtott be szabadalmat, mely már egy darabból készítette el a tű fülét és hegyét. 1838-ban az angol Henry Shuttle és Daniel Foote Taylor tökéletesítette Hunt gépét Birmingham-ben. Varrótűik már kevesebb kézsérülést okoztak és megkönnyítették a varrást. 1775 körül az Angliában élő német Charles Weisenthal szerkesztette meg az első mechanikus varrókészüléket. 1800 körül készült el az első láncöltéses varrógép, melynek tervezője a német harisnyagyártó, Balthasar Krems volt. Az 1830-ban, a francia Barthélémy Thimonnier által feltalált gépnél már felfedezhetők voltak a mai varrógépek főbb elemei. 1834-ben Walter Hunt Amerikában egy két szállal, varróhoroggal és hajócskával dolgozó gépet szerkesztett. E gép horgát 12 évvel később Elias Howe füles tűvel helyettesítette, akit egyben a mai varrógép őse feltalálójának tekinthetünk. 1845-ben Thimonnier és társa, Fagnin egy olyan láncöltéses varrógépet készített, mely percenként kétszáz öltéssel varrt. 1855-ben Thimonnier továbbfejlesztett gépét a világkiállításon, Párizsban mutatta be. Az amerikai Allen B. Wilson 1848- ban olyan varrógépet készített, melynél a láncöltést létrehozó alsó orsó vetélőszerű kiképzése - Hunt és Howe megoldásával ellentétben — az alternáló mozgás mindkét szakaszálban lekötött egy öltést, s újszerű volt a szövettovábbítás módja is. 1851-ben Nathaniel Wheeler is csatlakozott a céghez, s ötlete alapján forgó, hurkoló horgot alkalmaztak. A háztartásokban később széles körben elterjedt varrógépet, a Singert 1851-ben az amerikai 30
