Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 1. szám
a művészeket, hogy szélesítsék körüket. Akkor alapították meg a Festők Kanadai Csoportját, amely mindig a Heteket tekintette elődjének, és olyan kiváló mestereket adott a művészetnek, mint David Milne és Emily Carr. Tom Thompson (1877—1917) élete Kanadában ma már legendává nőtt. Ontarióban, Claremontban született, és még negyvenéves sem volt, amikor munka közben, kenujának felborulása okozta halálát. Festeni ugyan korán kezdett, de életművének igazi értékét az 1914 és 1917 nyara közötti három és fél év adta meg. Megtáltosodása a Kanada északibb részén fekvő, akkor még kietlen Algonquin Park „felfedezésének” köszönhető. Járatlan utakon, kenuval átszelve a tavakat, hosszú hónapokat töltött egyedül a vadonban, s találta meg ihlető témáit. S e témák alakították stílusát és tették az első eredeti kanadai természetfestővé. Erdőörként tengette életét, sátorban lakott, s a helyszínen, néhány óra alatt vázlatszerű, kis méretű olajképeket készített, amelyeket azonban a szakértők is teljes értékű műveknek ítélnek. Az ő úttörő felfedezését követték később a Hetek, földrajzilag kiterjesztve „vadászterületüket”. A. Y. Jackson (1882—1974) Montreálban született, és Európában folytatott tanulmányai után Torontóban telepedett le. Itt került kapcsolatba a későbbi Hetek néhány tagjával, akik Thompson ösztönzésére megkezdték felfedező kőrútjukat észak felé. Jackson nagyon termékeny mesternek bizonyult, amolyan képes naplót is készített Kanada óriási területének számos vidékéről. Hosszú élete végén beköltözött a McMichael Kanadai Gyűjtemény kleinburgi épületébe, és élő klasszikusként adott felvilágosítást meg autogramot a látogatóknak. J. E. H. MacDonald (1873—1932) csendes, zárkózott ember volt, festészetét azonban a színek tobzódása jellemezte. Ugyan kevesebbet barangolt északon, mint társai, de Algoma vidékét kevesen ismerték jobban nála. Lawren Harris (1885—1970) a kanadai képzőművészet talán legnagyobb formátumú mestere. A Hetek létrejöttében meghatározó szerepe volt, mivel a többiektől eltérően ö gazdag családból származott, így az általa épített műterem és stúdió lett a Hetek főhadiszállása és munkahelye. Művészetére a kísérletezés jellemző. Ha úgy érezte, hogy kiaknázta lehetőségeit, azonnal kereste a megújulást. így a természet realista ábrázolásától eljutott az absztrakt egyszerűsítésig. Arthur Lismer (1885—1969) az angliai Sheffieldben született, és 1911-ben telepedett le Kanadában. A jó rajzolónak mondott Lismerből is a Thompson ösztönzésére megkezdett földrajzi felfedező utak hatására lett kiváló tájképfestő. Ő vált azután a Hetek legnevezetesebb pedagógusává, a későbbi festőnemzedék tanítómesterévé. Frederick Varley (1881—1969) is Angliából emigrált 1912-ben Torontóba. Thompson hatására 1914-ben ismerte meg az Algonquin Parkot, majd később a Georgian-öblöt, festészetének legfőbb ihletőjét. Őt tekintik a Hetek romantikusának, aki egyébként a portréfestészetben is jeleskedett. Franklin Carmichael (1890—1945) Kanadában, Oril- liában született. A természet mellett, amely különösen ősszel ragadta meg fantáziáját, őt a települések is nagyon érdekelték; a Lake Superior vidékét főleg vízfestékkel örökítette meg. Frank Johnston (1888—1949) csak rövid ideig tartozott a Hetekhez. Képeivel hamarosan társadalmi elismertséget és anyagi megbecsülést szerzett, ezért önállósította magát. A Hetek jelentőségét számos sajátosság adta meg. Mindenekelőtt felfedezték Kanada ismeretlen tájait a kanadaiak és rajtuk keresztül az egész világ számára. így sokak szerint a kanadaiak közismert természetszeretetében az ő munkásságuknak is szerepe van. S mindezeknek részük volt Kanada példamutató természet- és környezetvédelmében. A másik tanulság már képzőművészeti jellegű. A megtalált téma és a különleges ihletés a stílust is meghatározta. így alakult ki a Hetek tájképfestészetének jellegzetes expresszionizmusa, amely a helyszíni munka kietlen feltételei és a gyors meteorológiai és napszaki változások miatt gyors, lényegre törő, de a táj nagyszerűségétől lenyűgözött szubjektív, tehát expresszív kifejezést követelt meg. Mindez alkalmasnak bizonyult az egyedülálló kanadai természet egyedülálló hitelű visszadására. S ez adja meg a kanadai Hetek művészet- történeti jelentőségét. Szakítani akartak az európai hagyományokkal és olyan képzőművészeti, témát és stílust akartak teremteni, amely csak az övék és a kanadaiaké. Ahogy meg is foglmazták: „Mélységesen hiszünk abban, hogy a művészetnek meg kell születnie és fel kell virágoznia e földön mielőtt ez az ország az emberek igazi otthonává válik.” CZEIZEL ENDRE K0P1HFHR sM j un u Jj JflkSkáétA Şm» jf§^ IFI f f*
