Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 3. szám

egykori mechanikus és fényképész amatőr régészként számos ősi in­dián sírt tárt fel. Az ott talált, öt­hatezer éves kőbaltákból, kristályból pattintott pengékből, egyéb haszná­lati eszközökből álló gyűjteményét szülővárosának ajándékozta. Ugyan­csak figyelemre méltó az a népvise­leti fotógyújtemény, melyet a helyi gyűjtők mentettek meg az enyészet­től. Az egykor itt dolgozott fotográ­fusok üveglemez-negatívjaiból ké­szült nagyítások segítségével az 1880-as évektől századunk közepéig követhetjük nyomon a bácskai nép­viselet változásait. A helytörténeti gyűjtemény János­halma és környéke múltját szemlél­teti. Jánoshalma őse Csőszapa kö­zépkori település volt, melyet e né­ven 1403-ban említ először oklevél. A város másik régi neve, Jankószál- lás a Hunyadi-alapítás korát idézi, és minden valószínűség szerint Szi- binyáni Jankóra utal. A XV. század­ra egy különleges, sünt ábrázoló edénytöredék emlékeztet, mely a szomszédos Kunfehértó templom­dombjáról került elő. A török ezen a vidéken is virágzó falvakat talált és pusztított el. A küzdelmek emlé­kei a pisztolyok, buzogányok, lán­dzsa és az egykori török vár épü­letmaradványai. A török kiűzése utáni újratelepülés itt 1731-ben in­dult. A város fél évezredét doku­mentáló tárgyak egészen századunk elejéig hozzák tapintható közelség­be Jánoshalma gazdag múltját. ALBRECHT GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom