Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 3. szám
évi kétezer forint árendával járt, s ez nem okozott nehézséget Steingassner Józsefnek. Egyszer azonban jelentkezett az uradalom. A közalapítványi számtartó a városi fogadósok és kocsmárosok följelentésére évi ezernégyszáz forint italmérési jogdíjra kötelezte, ez pedig jelentős összeg volt. Pör támadt, alkudoztak, a hosszan elhúzódó pereskedés végén a királyi Tábla évi ötszáz forintra mérsékelte a jogdíjat, de súlyosbította azzal, hogy az ötszáz forintokat visszamenőleg ki kell fizetni. Steingassner ezt már nem bírta, évi kétszáznegyven forintot ismert el, de ezzel az uradalom nem elégedett meg. Végezetül is meg kellett válni a vasúti vendéglőtől, meg kellett válni Ceglédtől. A felszabadylás után a helyi termelőszövetkezethez került Tömörkény-szőlő napjainkban is bő szüretet ad. HÍDVÉGI LAJOS TAPINTHATÓ TÖRTÉNELEM A csiszolt kőbaltától az első világháborús szuronyig számos történeti becsű tárgyi emlékkel büszkélkedhet a jánoshalmi Magyar László Iskolai Múzeum. A gyűjteményt a ma már nyugállományú tanár, Trillsam Márton alapította 1958-ban. Egy nagy tanteremben kaptak helyet a régiek sorsát, küzdelmeit életközeibe hozó tárgyak, a háztartás cserépedényei, a föld- és szőlőművelés, a pásztorkodás, a halászat, valamint a helyi ipar patinás eszközei. 1867-ből való például a sajtprés, és szintén a kiegyezés évéből a tálasfogas, mely eredeti funkciója szerint ma is tele színes, helybéli, kerámiával, vizes- és boroskancsókkal, tálakkal. Az úgynevezett vászonfazékból egész sorozat látható itt. Nevét színéről és mintázatáról kapta, egykor a lakodalmas levesek és más étkek főttek bennük. Ritkaságnak számít a kerámia sütótepsi és nevezetes „Kiráj Verka” kétszáz éves ládája. A rajta olvasható 1874-es dátum ugyanis csak az újrafestés évét közli az utókorral. A XIX. század második felének földművelését idézi az úgynevezett patyingos eke, a múlt század elejét pedig egy aratósarló, melynek formája a régi egyiptomi ábrázolásokon látható eszközökre emlékeztet. „Asszony-nyomorító” elnevezése sem véletlen, hiszen általában a nők dolgoztak vele. Látható itt marokszedő sarló, kévehányó villa, kévét elkapó villa, kazalvágó, szalmahúzó horog, pelyvázó favilla s a kenderfeldolgozás kellékei, karmos poz- dorjafésű, gereben, guzsaly, kender, tiló, százhúsz éves, virágokkal festett rokka. Az iskolai múzeum érdekessége a dél-amerikai gyűjtemény. Taskovics Mihály ajándéka akár egy nagyobb városi múzeumnak is díszére válna. A jánoshalmi származású
