Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 3. szám
A magyar színészet múltjáról szóló írásában Fáy András így emlékezik: „Nem hiszem, hogy a vándor, s nem vándor magyar színészet körében oly sok használatú, oly ezer alakú, tevékeny színházi ember létezzék, mint Te- lepy György, ki kivált a kevéssel rendelkezhetett vándorszínész társaságoknak valódi gyöngye volt. Ö festész, díszletező, gépész, építész, kellékes, tűz-, fény- és árnyjátékos volt, ügyes és takarékos. Mindezek mellett, fő- kép a komikai szerepekben kitűnő ügyességű színész." Hozzáfűzhetjük még, hogy öt vígjátékot írt és huszonegy színdarabot fordított. A Szabolcs megyei Kislétán született 1800. október 7-én görög katolikus papi családból. Apja papnak szánta, de öt jobban érdekelte a színház, s ezen belül a színházi festészet, a színpad-építészet, a színpadon használatos eszközök készítése. Iskolái végeztével Bécsben és Münchenben is járt, majd hazatérve, 1820-ban csatlakozott Megyeri Károly vándortársulatához. 1821-ben Székesfehérvárott, 1825 tavaszán Nagyenyeden találjuk. Ugyanebben az évben az országgyűlés alkalmából Pozsonyban szereplő Balog István színtársulatához csatlakozott. Ezután Debrecenben és Nagyváradon működött, egy időben színigazgató is volt Balla Károllyal együtt. Kolozsvár és Miskolc után 1826-ban a kassai színtársulathoz szerződött. A kassai színház főigazgatója gróf Csáky Tivadar volt, a társulatot az ország legjobb színészei alkották, köztük Déryné, Kántorné, Megyeri Károly, Szentpétery Zsigmond, Udvarhelyi Miklós, a fiatal Egressy Gábor. A társulat műsorán szerepelt Goldoni Két úr szolgája című vígjátéka, amelynek főszereplője a szolga, Truffaldino, akit az akkori fordító Korláthnak nevezett: „Telepy úr Korláthot, a Két Úr szolgáját játszotta, és ezen játéknak legfontosabb személyét helyesen adta elő.” Volt vígjáték, amelyben több szerepet is játszott, a díszleteket pedig nemcsak tervezte, ó maga festette is, nem is szólva a színfalak megszerkesztéséről, a világítás elhelyezéséről. A színfalkra erősített tartókban mécsesek, gyertyák égtek, s az ellenzővel ellátott mécsesek sora világította meg a rivalda felöl a színpadot. De ezeket be kellett tervezni, el kellett helyezni, ügyelve arra, hogy a papír vagy vászon színfalak meg ne gyulladjanak. Az akkori, látszólag egyszerű színpad berendezése sok körültekintést igényelt. 1830. december 16-án Heinrich Cuno Diadéma vagy Angyal vára című andalgó vitézi játékot adták, Komlóssy Ferenc fordításában, öt felvonásban. A színlapon olvasható: „A 2.-ik folyamattya közt előfordulnak néhány Tablók, melyek Albínónak a múlt és jelen történeteit ábrázolják. A Dekorációk némely újításokkal ékesítve lesznek, Telepy úr által." Abban az időben szokás volt, hogy egy-egy kiválóbb színész jutalomjátékot kapott, amikor is a darabot és benne a szerepet ő maga választhatta, s őt illette a jövedelem bizonyos hányada is. Udvarhelyi Miklós jutalomjátékát 1833. február 16-ra tűzték ki. Ez a nap azonban farsang szombatjára esett, amikor a színházlátogató közönség bálba ment, így a meghirdetett szombat helyett pénteken tartották meg Udvarhelyi jutalomjátékát. A színész fiatal éveiben jó barátságban volt Katona Józseffel, aki Kecskeméten neki olvasta fel először a Bánk bán első változatát. Később az átjavított dráma nyomtatásban is megjelent. Udvarhelyi tehát jól ismerte Katona művét, s ezt választotta jutalomjátékául. A színháztörténeti kutatások szerint ez volt a Bánk bán ősbemutatója. A jutalmazott szerényen csak Mikhál bán szerepét játszotta, Telepy György az egyik Békétlent. Telepy György és Udvarhelyi Miklós nemcsak kollégák voltak, hanem évtizedes barátság is összefűzte őket, jó okunk van feltételezni, hogy a Bánk bán ősbemutatójának díszleteit is Telepy készítette. Bayer József a Nemzeti Játékszín történetében írja: „Az Abaúj megye által pártfogolt Kassai Dal- és Színjátszó Társaság a nyári szünet beálltával két részre szakadt. Az énekesek Kolozsvárra törekedtek eljutni, a drámai tagok pedig átrándultak Rozsnyóra, innen útjukat Vác felé vették. Itt jutott tudomásukra, hogy a budai német színház (Várszínház) üresen áll. Buda város tanácsa ingyen engedvén át a helyiséget, abban 1833. július 7-én Bocs- kay Istvánnal megkezdték előadásaikat." A társaságot négy úgynevezett „vezértag" irányította: Bartha János, Megyeri Károly, Pály Elek és Telepy György. Később Simontsits Jánost hívta meg Buda városa igazgatónak. Itt kezdte pályáját ebben az évben Laborfalvi Róza, s az évek folyamán csatlakozott a társulathoz többek közt Lendvay Márton és felesége, Hivatal Anikó, Kovácsné Fekete Mária, a híres komika. A társulat 1837 tavaszáig maradt együtt, és törzsét képezte az 1837. augusztus 22-én megnyílt Pesti Magyar (Nemzeti) Színháznak. A Várszínházban kerültek színpadra Telepy vígjátékai és fordításai, de ö tervezte és kivitelezte a legtöbb darab díszletét is. Ezek nem egyszerűen megfestett kulisszák voltak, hanem Telepy egy találmánya, a ködfátyol-gépezet segítségével a hátteret tudta változtatni, nemcsak a felvonás közti szünetben, hanem előadás alatt is. Ide tartoznak a színpadi emelő és süllyesztő gépezetek, a néma ábrázolatokhoz, az úgynevezett tablókhoz való berendezések, s a világítási hatások beszerelése és elrendezése. Valóban ezermester volt. Amint kiírták a pályázatot a Pesti Magyar Színház építésére, Telepy is készített tervet, s ha azt nem is teljes egészében fogadták el, alapját képezte a Zitterbarth Mátyás által épített színházépületnek. 1837. augusztus elsején kétéves szerződést köt a Nemzeti Színházzal. A színészi munka itt sem elégíti ki, s bár a nyitó előadás díszleteit nem ő tervezte, az elkészítésben ő is közreműködött. Déryné így ír Naplójában a megnyitás izgalmairól: „Hátrafelé megyek, ahol egy leeresztett függöny mögött guggol Telepy koma, már a játékra felöltözve s egy nagy ecsettel a kezében, még akkor is valamit színezve, igyekezett egy nagy zöld fazékból mázolgatni." A megnyitó előadáson Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című előjátékában a Napszámos alakját állította színpadra Telepy. A hivatásos díszlettervező Ottó úr neve hamarosan eltűnik a színlapokról, s gyanítható, hogy Telepy sok új díszletet készített a Nemzeti Színház számára is. Kevés olyan kőrajz vagy metszet maradt ránk, amelyen a színpadi jelenet valóságos vagy csak a rajzoló által elképzelt díszletek között látható: a Szökött katona két jelenete, a Tisztújítás négy képe, a Két pisztoly börtönjelenete 1844-ből. Ezek mind Fuchsthaller Alajos rajzai, és Vidéky Károly rézmetszetében az Ungar című folyóirat mellékleteként jelentek meg. Ugyancsak az Ungar számára rajzolta Barabás Miklós Czakó Zsigmond Végrendelet című drámájának zongorajelenetét. Ezek közül majdnem bizonyos, hogy legalább a Két pisztoly eredeti színpadképét Telepy készítette, mert egyik kedvenc szerepe volt ebben Hugli borbély. Bár a színlap 30
